fbpx

A megoldás paradoxona

Amíg a megoldást keresed, biztosan nem találod.
Amíg a rendszerből a kijáratot hajtod, tuti nem sejlik fel.

….hihetsz bárkinek és bármiben, ha pusztán segítség kell, pont a segítségre való igény, vagyis a biztonság hiánya késztet a keresésre és tartja fenn ezt az ördögi kört.

Viszont amint megszűnik a hiányod, a keresés is abbamarad…és csak így lehet vége, vagyis magának a problémának a megszűnésével és nem pedig bárminek a megtalálásával.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
– Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31
Az aszkéta Buddha emléke egy barlangban Indiában, a találkozásunk egy orrszarvúval a Nemzeti Parkban, egy jellemzően nepáli tájkép amint átkelünk egy függőhídon, az Annapurna a szállónk tetejéről, utána a kolostor, amiben két napot töltünk, végül a Boudha sztupa.
Teliholdkor érjük el az utazásunk utolsó állomását, a Boudha sztupát Kathmanduban, amely telihold a tibeti buddhizmus tanítása szerint a bölcsesség teljes kibontakozását és megnyilvánulását jelképezi.
A legutóbbi posztom, Varanasi óta meglátogattuk Bodh Gayat, a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyét, aztán átutaztunk Nepálba és a Chitwan NP-ban pihentük ki Indiát, majd megérintettük a Himaláját Pokharában, végül Kathmanduba érkeztünk és megszálltunk egy tibeti buddhista kolostorban.

A tűz pudja, amit minden este végeznek a Gangesz partján.

Közel sikerült jutni csónakkal a szertartáshoz.

 

Az éhező Buddha emléke észak Indiában, egy barlangban.

Az India-Nepál utazásunkon itt ritkán találkozunk fehér arccal.

 

Egy orrszarvű közelről a Chitwan Nemzeti Parkban.

Ha szerencsések vagyunk, a gyalogtúrán találkozhatunk orrszarvúval.

 

Egy tipikusnak mondható tájkép Nepálból.

A Trisuli folyó medrében vezet az utunk.

 

Az Annapurna a szállásunk tetejéről.

Ha erre jársz, elkerülhetetlen a kapcsolat a Himalájával.

 

A Himalája csúcsai távolról, a kolostor tetején túl.

Régen innen bámultuk a hegyeket, a kolostor tetejéről.

 

A Bodha sztupa, szintén a szállásunk tetejéről.

A tibeti buddhizmus egyik legszentebb helye Kathmanduban.

Úgy lesz minden jó?

“Majd úgy lesz minden jó, ha majd végre az lesz, amit én akarok!” – üvölti belülről az a végtelenül elveszett, kilátástalan, mindezért totál összezavarodott és megbolondult képződmény, akinek az utasításait a magunkénak hisszük, a vágyainknak ismerjük fel, aztán ezekért a vágyakért harcba is szállunk és ezt az egész kavarást az életünk értelmének tulajdonítjuk….az erre az őrületre vonatkoztatott “siker” esetén pedig büszkén nézünk körül, ellenkező esetben, “kudarc” esetén viszont a föld alá bújnánk.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
– Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31
Delhi után a Taj Mahal egy kevésbé látott nézőpontból, majd végre Varanasi: élet a Gangesz partján, a halottak városában. Végül a Naga Sadhukhoz is sikerült bejutnunk egy áldásért, akik éppen az egyik képen látható égető mellett vertek sátrat.
A tömeg a parton minden este ősszeverődik, hogy résztvegyen a tűzpudján, ami az itt élőknek a folyóval való kapcsolatát hivatott javítani.

A Naga Sadhuk sátrában könnyen elbizonytalanodik az ember.

Engem vonzanak a különlegességek. Egy ilyen különlegesség a látogatás a Naga Sadhuk sátrában.

 

Az égető Varanasiban. Ha a vízről fotózol, senki nem háborgat.

Az égetőt csak a vízről lehet nyugodtan fotózni.

 

Reggeli fürdés a Gangeszben.

Egy hindu gyakorló éppen a reggeli fürdését végzi.

 

Varanasi este. Minden este lemegy a Ganga pudja, ami egy tűzszertartás.

A tömeg a Ganga pudjára érkezett, amit a hét brahmin vezet a parton.

 

A Gangesz partján szárad a mosott ruha.

Talán a miénk is itt szárad valahol…

 

A tűz pudja, amit minden este végeznek a Gangesz partján.

Közel sikerült jutni csónakkal a szertartáshoz.

Tervezgetés? Jósolgatás? -felejtsd el

Azt állítom, hogy a tervezgetés, a jövőben való kutakodás, a jósolgatás, a reménykedés, sőt maga a hit sem más, mint a múlttól, de még pontosabban a múlt személyes emlékeitől való menekülésnek egy finomított, moderált változata.

Ha pedig ez így van, akkor a kutakodás, a jósolgatás, a reménykedés, sőt a hit helyett miért nem magával a bajjal, tényszerűen a fájdalmas emlékekkel, sőt, még inkább magával a fájdalommal kezdünk valamit?

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
– Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31
Bele sűrűjébe, vagyis Delhiből a régi, ahol a lehető legtöményebben kapjuk az élményeket. Az ismerkedés full kontakt, a távolság a figyelő és a megfigyelt dolgok között nulla. Így a hatás zsigeri, ezért a gondolkodásra, a latolgatásra, a tervezgetésre és a reménykedésre, sőt a hitre végre esély sincs.
Delhi a javából, riksákkal felfedezve.
Közben halak, borbély, a fűszerpiac és egy nyomda a békebeli nyomdagéppel.
…át a belvároson.

A fűszerpiacon, ahol helyben rendel a borbély.

Aki itt dolgozik, ahhoz helybe jön a szolgáltatás.

Egy nyomda Paharganjban, Old Delhi határán.

Ha gyalog sétálsz itt, könnyen találsz ódon helyeket.

Old Delhi, fűszerpiac

A fűszerek központja Old Delhiben.

India, piac, Old Delhi.

Old Delhi, amit bringával a legjobb felfedezni.

A Tadzs Mahal és városa, Agra

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ebben a témában az adatokat tekintve nem vagyok mértékadó, viszont annyiszor voltam itt, hogy mégis kialakult bennem valami ezzel kapcsolatban.

Indiai barangolásaim során, azok között a helyek között, ahova most is járok, ez a hely volt a legutolsó, amit időrendben felkerestem. Azért, mert annak idején, gyakorló buddhistaként egyáltalán semmi nem vonzott ide. Nem érdekeltek az épületek és nem érdekelt a történelem, amit kerestem az nem szolgált mást, mint a saját lelki kínjaimtól való megszabadulásnak a lehetőségét.

Aztán minden máshogy alakult mint ahogyan azt terveztem és amint a személyes érdekem, a kínjaim elkezdtek csökkenni, már egyre több dolog érdekelt, amire azelőtt nem volt kapacitásom.

Az első pillantás - Tadzs Mahal

Az első pillantás (first sight), ami mindig és mindenben meghatározó. Tényleg elakad a hang…

A Tadzs Mahal is ilyen. Delhi és Varanasi között régen meg sem álltam, de most úgy tartom, hogy igenis van értelme. A megálló pedig Agra, ahol bár nem töltök több időt, mint az épület és az itt élő barátom meglátogatása, de ma már egyiket sem hagynám ki…hát még a kettő együtt, nagyon is megéri a megállást.

Az épület megépítése, szimmetriája, az alapanyagok, a díszítés és a kert önmagában is megér egy külön fejezetet, de ez nem az én asztalom.

Csakúgy, mint az építő személye, ezzel együtt az éppen Indiában uralkodó mohamedán mogul ház beágyazódása India történelmébe is fontos és komplex történet a maga tanulságaival, de sem nem az én érdeklődésem, sem a birtokomban nincs más adat, mint azt bárhol fel lehet lelni a neten.

Ugyanaz, mégis más - Tadzs Mahal

Egy szép szögből ugyanaz, mégis máshogy.

Ami új és fontos infó lehet, az talán csak a személyes tapasztalatom a Tadzs Mahal meglátogatásával kapcsolatban.

Bár a Tadzs építésének idejében Agra, a Tadzs városa volt a főváros, erre mára semmi nem utal Agrában, ezért kár is cirkálni az útjain.

Bár azt tartják, hogy a Delhitől számított 200 km. ellenére egy alagút vezet ide, a szintén Agrában is található Vörös Erődbe, de tényszerűen senkiről nem tudok, aki ebben az alagútban idejutott volna és ennek a magyarázata mindig az volt, hogy “lerombolták”.

Delhiből Agrába a legkényelmesebb utazás a vonat, annak is a CC osztálya, ahol a Covid óta már nem szolgálják fel a reggelit Agráig, de még így is csak 2 óra az utazás, ellentétben az autópályán eltöltött 4 órával. Persze, hiszen a saját applikációmmal mért vonat sebessége sokszor 150 km/óra, ami sebességnek a közelébe sem lehet jutni Indiában közúton.

Én, a csoportommal általában reggel 6-kor indulok Delhiből és ezért már 8-kor megérkezünk Agrába. Nem is érdemes sokat várni a Tadzs meglátogatásával, mert ha napos az idő, délután már akkora a meleg a fehér márvány épület talapzatán, hogy egy grillsütőben érzi magát az ember.

Mivel az épületet a világ turista látványosság csodái között tartják számon, a védelme és a beléptetés is ennek megfelelő.
Nemcsak felesleges, hanem tilos is bármi olyat bevinni, aminek a használatával az épület rongálódhat és tulajdonképpen annyi mindentől rongálódhat és rongálható, hogy kár megpróbálni bevinni bármit is, mert ha ez a motozásnál derül ki, akkor visszaküldenek a bejárathoz és ott kell az értékmegörzőbe tenni amit nem lehet bevinni és újraindul a sorállás.
Cigi, rágó, rúzs, power bank, folyadékok, öngyújtó és gyufa….nyilván kár is megpróbálni.

A külön fiú és lány sorokban motozás, táska átvilágítás és már bent is vagyunk.
Fontos, hogy a táska néha előbb, néha később érkezik meg a gazdájától a checkpoint végére és ezért a csoportpénzt és az útlevelet ebben tartani a látogatás alatt, lehet elég ijesztő.

A “foreign country” belépő meglehetősen drága, de tartalmaz a cipőtakarón kívül egy PET üveg ásványvizet, úgyhogy tényleg nincs másra szükség.
Fotósgép külön kamera jeggyel jöhet, de a legjobb a telefonon lévő, amihez nem kell külön jegy.

A megközelítés a legszebb a VIP kapun keresztül ingyenes golfkocsikkal, de néha nagy a tömeg és ésszerűbb egy másik bejáratot választani, ami bár nem ennyire posh, de gyorsabb a bejutás.

Érdemes választani egy guide-ot az ajánlkozók közül, mondjuk a legszimpatikusabbat. Sok helyi idegenvezetővel vezettettem már végig magunkat az épületkomplexumon és el kell mondanom, hogy ahány ember, annyi történetet hallottam hiteles történelemként. Amikor ezekre a különbségekre rákérdeztem, mindenki a saját igazát tartotta az egyetlen valósnak és ezért ezzel a visszakérdezéssel mára már fel is hagytam.

A Jamuna folyó másik oldaláról - Tadzs Mahal

A Tadzs, de most a Jamuna folyó másik oldaláról, ahonnan ritkán fényképezik és ahová egy külön bumszlizás eljutni.

Igen, szeretjük az épületet a szerelem szimbólumaként említeni, de akkor meg miért szomorú, hiszen a szerelem nem az, viszont a halál elválaszt. De akkor miért nem a halál szimbóluma? Az épület sztorija persze szomorú, de a sztoriban résztvevő építtető sem volt éppen az a filantróp uralkodó, akinek a szeretetteljes uralkodása kapcsán érdemes lehetne az élete főművét erkölcsileg túldimenzionálni, bár az épület pazar, az építésére fordított horribilis mennyiségű pénz összeszedése már nem volt egyértelműen pozitív. Nem beszélve a családi viszályról, aminek az eredményeképpen az építtetőt a saját fia börtönözte be idős éveire, ami cella ablaka pont a Tadzs Mahal-ra nézett. Persze, nyilván ezek sem voltak könnyű évek középkori Indiában, csakúgy, mint ahogy ebben az időszakban máshol sem.

Amit én Agrában még ezen kívül szeretek és ha az időm engedi, akkor fel is keresek, az a Baby Tadzs néven elhíresült hasonló sírhely a folyóparton, ami lényegesen kisebb, kevésbé díszes, de éppen ezért ritkábban is látogatott.

Az itt élő barátom invitált először ide a Baby Tadzs-hoz, mesélte, hogy gyermekkora kedvenc helye, ahol kár minden infóért, elég, ha csak leülünk a folyóparton és átadjuk a figyelmünket a helynek. Valóban. Egy kis nyugalom és máris észrevesszük a kertben repkedő papagájokat, a fáról fára futó mókusokat, a virágokat és a kertet rendben tartó helyi emberek közösségét. Igen, ez az, amiért számomra ide, a Baby Tadzs-hoz is érdemes ellátogatni.

Indiai asszony - Tadzs Mahal

Egy érdekes perspektíva, ami pont azt mutatja, ami egyébként pont van. A Tadzs mellett éppen birkát legeltető és cipekedő, szúrósszemű indiai asszonyt.

A folyóparton játszó és közben velünk, az idegenekkel kapcsolatot kialakítani akaró gyerekek…a helyi vendéglátók egyszerű és minden hivalkodástól mentes jelenléte….és a felettünk repülő sasok végtelen körözése…

Nekem ez Agra.

Igaz, hogy végtelen időt lehetne itt is eltölteni a kézművesek között vásárlással, ahol a Tadzs Mahal-t ezernyi módon és formában képesek a számunkra becsomagolni, de lehet hogy elég egy hűtőmágnes és nem kell a TV. tetejére a műmárvány verzió.

Mindezért, én nem is időzök ennél többet itt, a két épület meglátogatása és a barátom házában lévő felfrissülés és ebéd után, még az érkezés napján, este újra vonatra szállunk és irány Varanasi, ami egy 14-17 órás vonatút, annak minden nehézségével és örömével együtt, át az észak indiai tájon keletre, a Gangeszig.

Nepáli utazás, nepáli beutazás

Először is, szeretném nyilvánvalóvá tenni azt, hogy nem adatokat kívánok közölni a cikkemmel, erre pont ott van a Wiki.

Hiszen az, aki a területre érkezik, a saját érzéseivel fog legelőször és leginkább találkozni és teljesen mindegy lesz neki, hogy ki mikor és mit épített. Erre az adatgyűjtésre majd később talán igénye lesz, de az elején ez mind nem számít.

Az országot úgy képzeld el ha már jártál Indiában, hogy méltán hívják kis Indiának.

Annapurna - Fishtail - nepáli utazás

Az egyik reggel hazafelé a hajnali napfelkelte nézegetésből az Annapurna régióban. A képen a Fishtail magaslik.

Ha Indiában nem jártál és a két országot egyben, egy utazással szeretnéd megismerni, akkor a véleményem szerint célszerűbb Indiával kezdeni és utána utazni Nepálba.
Indiából Nepál felé tartva, egyre mosolygósabb az egész.

Erre utal a két mozaikszó is, ami így írja le a két országot:
INDIA: I Never Do It Again
NEPAL: Never Ending Peace And Love

Szerinted ezt hol hallottam?
Indiában, vagy egy fiatal nepáli mosolygó szájból?

Egyszóval Nepál könnyebb, ezért is járom én a területet a velem tartókkal Indiából Nepálba és nem fordítva.

A határ, amin mi át szoktunk kelni, szó szerint a világvége.
Mivel az én érdeklődésem Indiában észak-keletre húz, leginkább a hinduizmus és a buddhizmus gyökerei miatt, ezért én Bodh Gaya-ból utazom át Nepálba.

Erre a határátkelésre két irány jöhet szóba. Az egyik, hogy visszarepülünk Delhibe és onnan átrepülünk Kathmanduba, a másik, hogy bevállaljuk azt a durván 300 km-t a határig közúton.

Ez 8 órát vesz igénybe, ami után 1-1 óra az indiai és a nepáli ügyintézés és meg is érkeztünk.

Fontos tudni, hogy a határon már nem lesz lehetőség elkészíteni az ügyintézéshez szükséges feltételeket, például fotót és jelentkezést az ügyintézésre, ezért erre érdemes már előre dolgozni.

Maga a határátkelés minden elképzelést felülmúl.
Tömeg és a mi megszokásaink szerint összevisszaság. A helyiek között ez egy nyitott határátlépés, vagyis szabadon jöhetnek és mehetnek a két ország között, de azért mégis megállítja őket a közeg és vizsgálódik.

Mivel egyszer előfordult, hogy lekéstük az office záróráját, már inkább a nyitásra érkezem, még akkor is, ha ez egy egész éjjel tartó utazást is jelent Indiában, a nepáli határátkelés és beutazás előtt.

Az az egy eset, amikor lekéstük a határállomás hivatalos nyitvatartását, nehezen felejthető. Az ázsiai barangolásaim során párszor már kiejtettem a számon, hogy soha többé nem jövök és ezt itt, akkor, határozottan emlékszem, hogy kimondtam. Persze, még az este és másnap reggel már minden oké volt, de mégsem tartozik a legjobb éjszakáim közé…talán a “pokoli” a legjobb szó arra, ahogy éreztem magam és ebben számomra leginkább a velem utazók csalódottsága volt a legrosszabb. Nem volt könnyű helyzet, de hamar felülírták a rákövetkező kalandjaink.
Szóval, szervezd magad úgy, hogy ne kelljen a határon éjszakáznod! Bőven elég ebből ott egy óra, kár ottragadni tízre.

Kolostorok világa - nepáli utazás

De ahogy írtam is, a szívem csücske Nepálban nem az amúgy különleges és bámulatos hegycsúcsok, hanem az itt található kolostorok világának a sokatmondó csendje. A kedvencem, a kép közepén lévő Swayambhu Stupa alatt lévő Drukpa Kagyü kolostor, ahol rendszerint meg is szállunk 3 éjszakára…a háttérben a Ganesh Himal csúcsai.

Innen kezdve ez már Nepál, ami még jó pár kilométerig szinte ugyanolyan mint India, aztán lassan megváltozik minden.
A táj elkezd 3D-re magasulni, a hőmérséklet csökken, az arcok kerekednek, a szemek vékonyodnak, az ételek veszítenek az édeskés ízekből és a választékból, valamint egyre többször látunk művészetet akár az utcán képek és zene formájában.

A nepáli kormány honlapján olvastam tanácsként, hogy “Ha Nepálba érkezel, ne akard a Himaláját megváltoztatni, inkább hagyd, hogy a Himalája változtasson meg téged”.
…és tényleg, kár lenne fordítva.

Ha a tanácsaim szerint Indiából mész Nepálba, akkor az Indiára vonatkozó javaslataim itt már lazulhatnak, de ugyanazokat az elveket kell képviselniük.
Ha nem mész Indába, vagy legalábbis Nepál előtt nem, akkor mindaz amit Indiáról írtam, az pont ugyanúgy érvényes ide, Nepálba is.
Ez azért van, mert minden viszonylagos és India után Nepál már könnyebb, viszont India nélkül Nepál a mélyvíz.
Ezért nem akarom húzni az időd, az “Indiai utazási tanácsok” és “Az indiai utazás veszélyei” cikkeim a blog oldalamon elegek lesznek Nepálra is.

Chitwan Nemzeti Park - nepáli utazás

A Chitwan Nemzeti Parkban, ahol a régóta háziasított elefántok munkaeszközök és turista látványosságok egyaránt.

 

Nepálról a természet nézőpontjából

 

Igen, majdnem mindenki a Himalája miatt zarándokol ide.
Én nem, ugyanakkor tény, hogy amit itt talál az ember a hegyek tekintetében, az egyszóval lenyűgöző.

Erre épül rá Nepál turizmusa, számtalan cég kínál lehetőséget a trekkingre, a 3 napos sétától az Everest csúcstúráig.
A verseny nagy, a nyugati elvárás magas, ezért a nepáli szolgáltatók profik és pontosak. Az átlag nepáli trekking, ami igen jól hangzik otthon elmesélve és hozzáposztolva a szuper fotókat, rendszerint 1-2 éjszakai tivornyázás Kathmandu belvárosában (amit én inkább el-kerülök, mint be-), aztán egy pehelysúlyú sétálás 5-7 napig a lankákon.

Mindezt online leszerveztetve a számtalan nepáli szolgáltatóval, akik a reptéren érkezéskor felszednek és a program végén kivisznek a reptérre. Miért is ne?

Ezen kívül, kiváló lehetőségek adódnak a természet szempontjából akár bungee ugrásra, raftingra a sebes folyókon, siklóernyőzésre a Phewa tó felett, merevszárnyú sárkányrepülésre a tó körül, repülővel az Everest tövébe és akár helikopterrel az Annapurna alaptáborba. Ha az állatvilággal akarsz kapcsolatot, akkor ott van a Chitwan Nemzeti Park, ahol majdnem biztos a találkozás orrszarvúval a saját élőhelyén, akár elefánthátról is.

Ahogy India, Nepál a szélsőségek tekintetében is szórakoztató.
Hiszen ott van a tengerszint körüli terület, aztán a közepes magasságok (1.500-2.000 m), majd a magashegyi övezet. A terület ezért változó és a rajta való utazás izgalmas.

A lakosság alapvetően a völgyekbe szorult városokban zsúfolódik össze, ki gondolná, hogy Kathmandu a világ egyik legszennyezettebb fővárosa, a levegő szállópor tartalma időszakonként magasan az egészségtelen intervallumban van.

Számomra a vidék itt is vonzóbb, semmi nem fárasztóbb nekem, mint Kathmandu zsúfolt belvárosában ücsörögni egy klasszikusan angol bárban egy pohár sör mellett.
Én jobban szeretem a helyi kis kocsmákat, ahol még bambusz korsóban mérik az erjesztett árpából készült langyos alkoholt, a Thongpa-t, amiből egy adag három felöntéssel spicces-vicces, a második már bevágós-támolygós.
Erről jut eszembe, ha politizálnál, arról lebeszélnélek. Arattam már dühös beszólásokat kocsmázáskor, hiszen a 15 évig tartó polgárháború minden oldalról követelt áldozatokat.

Ha Nepálban semmi különös nem vonzó a számodra, csupán meg akarod ismerni és beutazni egy kis trekkinggel, arra elég egy helyi online szervezés a netről, vagy akár helyben egy útszéli utazási iroda, de ha mélyebben szeretnéd megismerni az összefüggéseket, vagy a buddhizmusból nem a reptérhez közeli Boudha melletti kirakat érdekel, akkor időt kell szánnod rá. Időt, ami manapság talán a legkevesebb, ezért ebben az esetben válassz magadnak olyan utitársat vagy vezetőt, akinek egyrészt számodra vonzó a stílusa, hasonló az érdeklődése, valamint nem a menüből választ magának sem.

Szóval figyelj oda, mert manapság a spiritualizmus émelyítő és hízelgő félremagyarázásával és negédes ígérgetéssel szinte bármennyit ki lehet csalni a csalódott nyugatiakból!

Mindez tényleg lehet akár hatalmas élmény, de nekem mégis más a szívem csücske.

Az Annapurna alaptáborban - nepáli utazás

Az Annapurna alaptáborban, ahol a magasság miatti ritka levegő és a túránkhoz képest viszonylagos hideg miatt 20 perc is soknak tűnik.

 

Nepál más nézőpontokból

 

Amivel én itt szeretek találkozni, az a tibeti buddhizmus még éppen élő és személyes átadása, az ideköltözött tibeti kolostorok, nem a turistáknak épített termeiben. Persze minden egyszerre üzlet is, de most ezt hagyjuk figyelmen kívül és foglalkozzunk csupán az ajánlattal. Azzal az ajánlattal, amit manapság a világon talán itt a legkönnyebb és legkényelmesebb megkapni, történetesen a kapcsolódást a tibeti buddhizmus gyakorló átadási vonalához.
Oké, közben a Himalája persze hogy ott van és miért ne nézegetné az ember, hiszen valóban elbűvölő.

Na ebből a két belső igényemből szeretek én leginkább táplálkozni. Felfedezni mindkettőt és észrevenni, hogy nagyon is támogatják egymást, mintha ugyanannak a témának, csupán két megközelítéséről lenne szó.
Vajon milyen lett volna a tibeti buddhizmus a Himalája nélkül?
Vagy milyen lett volna a terület, a Himalája a buddhizmus nélkül?

Na ugye, hogy ez a két dolog szervesen kapcsolódik?
Az én lelki szemeim előtt, a magas havasok lábánál lévő és működő buddhista kolostor visz mindent.

Talán ezért is vetemedtünk annak idején Ancsával arra, hogy mindenünket hátrahagyva egyszer ideköltözzünk…de rég is volt, de mások is voltunk…ugyanakkor milyen elképesztő mértékben hatott ránk és változtatta meg az életünket.

Erről itt olvashatsz:
http://nepalipar.blogspot.com/

Helikopterrel - nepáli utazás

Egy 4 fős helikopterrel, a pokharai reptérről az Annapurna alaptáborba igyekszik a csapat egy része.

Orrszarvú - nepáli utazás

A Nemzeti Parkban ritkán fordul elő, hogy ne találkoznánk egy pár órás kirándulás keretében egy szabadon bóklászó orrszarvúval. Ilyenkor előbb kerülnek elő a fényképezőgép, mint a józan ész a menekülésre vonatkozóan.

A buddhista szerzetes

Megértések és félreértések

 

Rögtön pár félreértést szeretnék tisztázni és pont ezeknek a félreértéseknek a magyarázata mentén kibontani a kérdést, a buddhista szerzetes fogalmát.

Először is, a buddhista szerzetesnek lehet felesége, lehet gyermeke és élhet velük együtt szépen sokáig.
Ezzel eljutottunk a buddhista fogadalmakhoz, merthogy pont aszerint fogja élni egy buddhista szerzetes a mindennapjait, a saját fogadalmainak megfelelően.
A leghumánusabb és ezért számomra a legszebb tudnivaló, hogy teljesen mindegy, hogy egyszer milyen fogadalmakat tett le, ezeket mind meg tudja változtatni és vagy “visszaadni” azokat a fogadalmakat amiket nem kíván magára nézve a jövőben érvényesíteni, vagy még újabbakat is érvényesíteni tud és mindezt, ahogyan az előbb utaltam rá, a saját akarata és belátása szerint.

De egyáltalán mi értelme van a fogadalmaknak?
Alapvetően nem lehet más értelme, mint hogy a gyakorlót szolgálják. Ha pedig ez így van, akkor nem lehet pusztán az az értelme, hogy korlátozza a gyakorlót. Azért, mert maga a buddhista gyakorlás, vagyis a buddhista gyakorlatok nem szolgálnak más célt, mint az emberben lévő lehetőségek legjobban történő kibontakoztatását, aminek a célja nem más, mint maga az öröm.

Ha ez máshogy lenne, én azt hiszem nem töltöttem volna el ennyi évet egy buddhista egyház részeként…ráadásul örömmel és jókedvvel.

Szertartás a híres Mani Templomban - buddhista szerzetesek ismérvei

Egy szertartás a híres Mani Templomban, ami szertartást Sherab Gyaltsen Rinpocse tartja. (középen-elöl ül azon a trónuson). Ilyenkor sokan gyűlnek össze a Himalájából, nagy érdemet tulajdonítanak ennek a részvételnek. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az ilyen esetben együtt eltöltött 3 hét mély kapcsolódást indukál. Kapcsolódást, aminek a hiányából, vagy éppen a félreértéséből fakad a szenvedés maga.

 

A szerzetessé válás lehetőségei

 

A buddhista szerzetessé válás két esetéből az egyik, hogy a szülők berakják a gyermeküket egy kolostorba egy Láma fennhatósága alá, éppen azért, hogy idővel a gyermekből szerzetes váljék.

A buddhista szerzetessé válás másik esete az, hogy az ember eljut az élete során egy olyan helyzetbe, amikor úgy dönt (persze remélhetőleg jól meggondolva és jól megfontolva), hogy úgy tudja hatékonyabban kibontakoztatni magában a buddhista tanításokat, hogy buddhista szerzetesnek áll.

Egyik eset sem megmásíthatatlan, tehát egyik eset sem szól “örökké”.
De mégis, jó esetben van egy elhivatottság érzés a gyakorlóban. Ha gyermekként rakják be egy kolostorba akkor feltehetően megérti a lehetséges előnyeit a helyzetnek és/vagy sodródik az árral és buddhista szerzetessé válik, ha pedig a szerzetes élet mellett dönt, akkor éppen a saját jól meggondolt döntése eredményeképpen élvezi majd a korlátolt életet és azért, hogy minél többet tudjon a buddhista tanításokkal és a tanításokon alapuló buddhista gyakorlatokkal foglalkozni.

Ha másért akarna bárki szerzetes lenni, mintsem hogy minél zavartalanabbul elmélyedhessen a buddhista tanításokban, akkor rossz iránylatot adott a saját életének és ebből később számtalan kára származik majd.
Leginkább az, hogy nem fogja megtalálni a saját leginkább önazonos működését…oké, ezzel nincs egyedül, de mégis elmondhatjuk, hogy egy elég nagy lehetőséget engedett ki ezzel a kezei közül a boldog emberré válás folyamatában.

Tehát, gyermekként belenőve egy kolostor szervezetébe egyszer csak ott lesz a lehetőség eldönteni, hogy merre tovább. Szerzetesnek áll a tanuló, vagy inkább választja a világi életet. Ha szerzetesnek áll, akkor jönnek a fogadalmak és ezekből a fogadalmakból pont annyi, amennyit jónak gondol saját magára nézve.
Ez maga a buddhista kolostori és képzési rendszernek a struktúrája, ami nyugaton lehet furcsa de keleten természetes.

Amúgy nyugaton sem furcsa, csak úgy hívják, hogy kolesz és amit a tanuló célbavesz az valamilyen tudományos fokozat a képzési kereteken belül.
Keleten pedig a képzés helye a kolostor, a tanulmányok a buddhizmus és a lehetőség pedig a buddhista szerzetesi élet, amit megvalósítva a tanuló fokozatosan lépked a közösen elismert legmagasabb cím felé, ami egyenesen a Buddhává válás és nem más.

Ha így hasonlítjuk össze a két féltekét, keletet és nyugatot, akkor nincs is olyan nagy különbség a keleti és vallási, valamint a nyugati és szakmai előmenetelben.
Buddhista szerzetesi fogadalom

Tehát ott tartottunk, hogy a gyakorló, bármilyen indíttatásból is, de leteszi a szerzetesi fogadalmat.
Dönthet arról, hogy milyen ruhát kíván hordani, hogy hol akar élni, hogy milyen körülményeket választ magának a saját életére, házasodik vagy sem, illetve hogy mivel kíván foglalkozni…a buddhista tanulmányokkal, vagy világi szakmákkal.

Ezen a ponton pedig leteszi a fogadalmait.
Aztán ha majd nem látja megfelelőnek a saját “fejlődése” szerint ezeket a fogadalmakat, akkor visszaad belőlük bármennyit, vagy még letesz párat, vagy vissza is ad és más fogadalmakat tesz le.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a nők számára több fogadalomra van lehetőség mint a férfiak számára, talán azért, mert a nők több dolog felé is képesek elcsábulni a hétköznapok szintjén mint a férfiak, akik többségének elég az esti sör és a gazdag vacsora.

 

A kolostori elszigetelődés, mint katalizátor?

 

De vajon van értelme a kolostori életnek?
Ezt mindenki döntse el saját maga. Ha csupán arról van szó, hogy a kolostor egy hely, ahova beraktak a szüleim, oda szocializálódtam, ott futok be egy karriert és nincs másra igényem, akkor nem nagyon.
Ebben az esetben szépen megtanulom a gyakorlatokat, a mantrákat, az imákat, a szertartásokat és még az is lehet, hogy köztiszteletben állóként élem le az életem, de vajon mi van az élet, vagyis a saját magam felfedezésével? Vajon mi van azzal a képződménnyel, aki benne bujkál a szerzetesi köpeny alatt? Vajon mi van vele? Vajon megérti a sajátosságát és ezáltal képes túljutni saját magán? Vajon, ha találkozna Buddhával, akkor mit kérdezne tőle és vajon miről beszélgetnének? Egy olyan életútról, ami a buddhista összefüggésben egy ugyanolyan karrier, mint bármilyen másik karrier? Ebben az esetben egyáltalán van értelme az egésznek? A kolostornak, a képzésnek, a lehetőségnek és Buddhának magának? Szerintem nem sok.

Nézzük a másik lehetőséget, ami az én tapasztalatom szerint a ritkább, sőt azt állítom, hogy talán a kolostor falain belül még ritkább, mint a világi kíváncsi követők között.

Ez pedig az az eset, amikor van értelme az egésznek és valaki azért lesz buddhista szerzetes, hogy tényleg annak éljen aminek a legjobban az értelmét látja és a lehető legtöbb energiát fektethesse bele a saját magának a megismerésébe, amin keresztül képes lesz feloldani a félreértéseit, ezáltal beteljesíti Buddha tanításait és meghaladja a szamszárát, vagyis túljut a szenvedés önös korlátain.

A különböző buddhista hagyományok szerint ez nem egy kis dolog és ahány hagyomány, annyi tanítás van arról, hogy ezt tulajdonképpen hogyan is lehet megtenni, hogyan lehet elérni.
Ezért a lehető legjobb eset ami történhet, az az, hogy valaki ráérez a buddhista tanításokra, aztán talál magának egy olyan tanítási rendszert, amiben képes elmerülni, aztán talál egy olyan kolostort, ahol mindezt megteheti és él amíg meghal, de közben talán elér valamit, amit máshogy talán nem ért volna el. Hogy mit? Hát a szenvedés nélküli állapotot, ami maga a Buddhaság állapota. (a felfedezőjéről elnevezve)

Ha ezt az állapotot elérte, akkor viszont teljesen mindegy, hogy hol van és mit csinál.
Ekkor lehet bent egy kolostor falai közt, vagy akár kint az életben….amit elért azt nem veszti el, amit megvalósított, azt nem veheti el tőle senki és nem is kerülhet olyan helyzetbe, ami kizökkenthetné ebből az állapotból, hiszen Buddha tanításai szerint az elme teremti a világot és a “túljutott”, vagyis buddha elméje nirvánát teremt, vagyis számára vége a szenvedésnek.
Ekkor pedig tök mindegy, hogy az ember hol van és mit csinál. Lehet sofőr a BKK-nál, vagy éppen kapálhatja a kiskertjét, a “boldog tudat mindenhol boldog”. (ezt az idézőjeles kijelentést Csecsu Rimpocsétől hallottam, de ha elgondolkodunk rajta, nem juthatunk más megértésre, mint erre)

Ezért elmondhatjuk, hogy a kolostori életnek, vagyis az egész buddhista szerzetes témakörnek a lényege egyetlen dolog, ez pedig a buddhaság állapota.
Ha ez eléretett, akkor mindegy, hogy az ember szerzetes vagy sem.

Ha viszont ez nincs meg, akkor lehet éppen szerzetes és lehet hogy jó irányban halad megvalósítani ezt az állapotot, de az is lehet, hogy nem halad jó irányban, de sajna a legtöbb esély arra van, hogy az ember nem jut semmire.

Semmire nem jut, még akkor sem, ha egy kolostorban lakik, szerzetesi köpenyben jár, ha mindenki hajbókol neki és ha távolról üdvözlik sem.

A legtöbbször semmire nem jut, még akkor sem, ha kockásra üli a seggét a meditáció közben egy kolostor gompájában (meditációs terem) egy mécses fényénél, még ha mindenki kussban is ül körülötte és senki nem meri megzavarni a “mély meditációjában”.

Ha semmire nem jutunk, attól még nem történt nagy baj. Felnevelünk pár gyereket, befutunk egy-két karriert és büszkén nézünk végig a családunkon a vasárnapi asztal körül.
Ha pedig keleten süt ránk a nap és itt nem jutunk semmire, akkor lehetünk akár buddhista papok is, köztiszteletben állók, végezhetünk szép szertartásokat, adhatunk áldást és bíztathatjuk az embereket, hogy meg tudják csinálni, vagyis képesek az életre. De mindez nem tök mindegy?

De a legfontosabb, hogy mégis van esély, mert a tanítások nagyon is mélyek és nagyon is tiszták. Ugyanakkor úgy tartják, hogy nem lehet többet beletölteni egy korsóba annál, mint amennyi hely (tér) van benne.

 

Élet a kolostorban

 

Ne gondold, hogy olyan különleges, sőt teljesen hétköznapi.
A lényege is pont az, hogy a lehető leghétköznapibb legyen. Ezzel a hétköznapisággal ad kiszámíthatóságot és ezzel a kiszámíthatósággal teremti meg azt a biztonságot, ami biztonságra az önismereti folyamatnak (a Buddhává válás folyamatának) szüksége van.

Még a nevét is hátrahagyja az ember, hiszen a menedékvétel, vagyis a buddhistává válás folyamatában kap egy furán csengő nevet, amin persze sokat lehet a szertartás után gondolkodni, hogy miért is éppen ezt és miért nem éppen mást, de valójában ez sem szolgál másra, minthogy elkezdődjön valami új és ezzel véget érjen valami, aminek véget akar vetni a gyakorló. Ezek a buddhista nevek általában jól hangzanak, dicsőséges és nagyszerű, simogatja a gyakorló önmagába vetett hitét és elég tartalék üzemanyagot (önámítást) ad ahhoz, hogy elbukdácsoljunk a következő megpróbáltatásig, ami maga a gyakorlás soha véget nem érő folyamata. Maga a gyakorlás viszont talán a kolostorban a legkézenfekvőbb, hiszen minden erről szól és semmi nincs ami kizökkenthetne…gondolnánk és ez bizony nincs így. Merthogy elindul az élet azon az 1 m2-en az ezt megelőző hatalmas összevisszaság helyett, ami összevisszaság a nyugati élet maga, de sajna hamar kiderül, hogy nem történt sok, mert most ezen az 1 m2-en történik minden, ami régen olyan szerteágazó helyeken jelent meg. Nabasszus….erről nem volt szó, pedig ez történik. Ami otthon, a nyugati kavalkádban más és más jelenségeken keresztül jelent meg, az most mind megjelenik itt ebben az egyszerű környezetben és itt okozza ugyanazt a kínlódást, amit “otthon” okozott. Ez egy fontos felfedezés, de meggyőzni senkit nem akarok. Mindenki nyugodtan próbálja ki, hogy az áhított “majd egyszer nem fogok semmit csinálni”-ban milyen kínok vannak. Tulajdonképpen ekkor kezdődik a kaland. A vágyat felülírja, vagyis validálja a valóság, ekkor a remény széthull és a hit eltűnik….jó esetben.

Na, de vissza a kolostorhoz. A kelés és a fekvés korai. Az éjszaka csendes.
A nappal kiszámítható. A gyakorlatok egymásra épülők és a keretrendszer a buddhista kalendárium szerinti, vagyis ilyen-olyan napok, ünnepek ünnepek hátán…mindez a holdnaptárhoz igazodva.

Mivel a kolostor egy olyan intézmény, ami jó esetben önfenntartó, ezért a benne élők is kiveszik a részüket a fenntartásában. Mindenki, a saját képességei szerint. Van, aki a számolásban otthonosabb és ezért az office-ben találja magát, van aki gyakorlatiasabb és ezért a kertben, vagy az épület körül munkálkodik.
A cél az önfenntartás, amihez bevételre van szükség, tehát a kolostor szolgáltat. Buddhista szertartásokat ad fizetségért, amit inkább felajánlásnak szeretnek hívni, hogy kevésbé legyen köze a “koszos” pénzhez, amire nyilván szükség van a működtetéshez. Én nem szeretek finomkodni, sőt szerintem a pénz nem is koszos, de mindig szórakoztat, ahogyan megpróbáljuk az “ugyanazt” “máshogy” nevezni. Szerintem attól ez még ugyanaz és ezzel nincs is baj. Ha pedig valaki szerint igen, akkor máris elérkeztünk oda, ahol a munkát a saját rendszerén (önmagán) el tudja kezdeni, vagyis a konfliktusig, ami biztosan egy félreértésből fakad, csakúgy, mint minden konfliktus, vagyis maga a szenvedés.

Láma Pema a Swayambhu Stupa lépcsőjén - buddhista szerzetesek ismérvei

A képen Láma Pema a Swayambhu Stupa lépcsőjén, aki a jóslásban jeleskedik….persze felajánlásért cserébe. “Adj amennyit nem sajnálsz!” A képzés során, jó esetben minden szerzetes megtalálja a magának való tevékenységet. Pema Láma egy jós Láma, aki ebben az aktivitásban teljesedik ki. Ha arra járunk, jó vele összenevetni, egyáltalán nem komor, mint a képen.

 

A ki- és bejárásra vonatkozó szabályok

 

A kolostorban lakó gyerekek természetesen nem járhatnak ki-be, de a felnőttek igen. Ezért például Kathmanduban, sok szerzetessel lehet találkozni népszerű helyeken, jó éttermekben…én iPhone-t is itt láttam életemben először a G.Caféban lógó szerzeteseknél.

Ritkán, de van lehetőség látogatást tenni női kolostorokban, lehet még nem említettem, de a kolostorok nem koedukáltak.
Itt először azt vettem észre, hogy sokkal magasabbak a női kolostor falai és a falak tetején sokkal több a drótháló és a szögesdrót. Amikor erre rákérdeztem, azt a választ kaptam, hogy a fiatal lányok sokkal nehezebben viselik a szüleiktől való elszakítást és ezért jobban kell őket védeni a hazaszökéstől. Szomorú, de úgy látszik, a gyermekek a szüleikkel szeretnének lenni addig, amíg felnőtté nem cseperednek.

A fiú kolostorokban mindez lazább, amikor vége a napi képzésnek, mint a siserehad rohannak a gyerekek az egyetlen számítógéphez játszani és bejelentkezni a közösségi fiókjukba, valamint persze közösen bámulják a TV-n a számunkra a megszokottnál is bugyutább sorozatokat a közösségi helyiségben.

 

Napi díjak és étkeztetés

 

Az étkezés egyszerű, az étel a kolostor saját konyhájában készül, de erről sok tapasztalatom nincs, mert mi annak idején, külsősként saját magunk oldottuk meg a saját étkezésünket.

A napi bentlakás díja egy kétágyas szobában 2012-ben 10 USD volt. Mára 15 lett, mondjuk a szoba elég puritán, talán 10 m2, de minden van benne, amire szükség van. Egyetlen kivétellel, az pedig a meleg. Télen nincs fűtés, de szigetelés sem, az ablak egy szimpla üveg és ha nincs áram a hősugárzóhoz (régen csupán napi 5-8 órán keresztül volt), aki nem szokott ehhez, aki nem ebben a hőmérsékletben nevelkedett, ennek bizony hideg. Az idő ezen a vidéken télen nem barátságos, sokat fúj a szél a Himalájából, bár nincs hidegebb, mint mínusz 2 fok, de hamar sötétedik és ha melegvíz sincs, elkezd kellemetlen lenni a létezés.

A tél, február második hete után enyhül és már van a napnak ereje. Ilyenkor a legjobb, egészen április végéig, amikor már viszont a meleg a baj és jön egy kis tavaszi csapadék, ami a földúton sártengetté változtatja a vidéket.

Talán ezért is döntöttünk annak idején úgy, hogy bár minden vágyunk volt a kolostori élet és két karriert is magunk mögött hagytunk a negyvenes éveinkben itthon, de fél év után felhagytunk ezzel az egész a kolostorkodással.

Több infó és képek az akkor készített saját blogunkon:
http://nepalipar.blogspot.com/