Minden pillanat a tudatom egy állapota és minden konfliktusom ebből a pillanatnyi állapotból fakad.

Következésképp, minden pillanatban nyakon csíphetném a konfliktusomat, aminek eredményeképpen minden pillanatban megérthetném a tudatom állapotát.

A megértés pedig integrál, ahelyett, hogy tovább szeparálnám magam mindenkitől, de leginkább magamtól.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képen:
A legutóbbi posztom óta elértük Kathmandut, ahol először 3 éjszakát egy Kagyü kolostorban töltöttünk a Swayambhun, majd 2 éjszakát a Boudha stupa mellett.

Az első képen a felkelő nap az Annapurna mellett, amint még alattunk látszik, aztán a Shechen kolostor és a kávézójában két beszélgető szerzetes, majd a Boudha stupa és végül két nepáli hölgy Bhaktapurban.

Az állításom szerint, a félelem a félelemtől tartja fenn magát a félelmet.

Ezért kár minden erőfeszítésért, kár az újabb és újabb stratégiákért és manipulációkért a további menekülésed fenntartása érdekében, inkább keress egy olyan -viszonylag biztonságos- társaságot és helyet, ahol végre elkezdheted megismerni és feltérképezni saját magad, vagyis a félelmeidet.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
A mostani utazásunk során is elérkeztünk a Himalájához, pontosabban az Annapurna lábához, sőt, a legszerencsésebbek helikopterrel egészen az Annapurna alaptáborba (4.130 m).

A legutóbbi bejelentkezésem, vagyis Varanasi óta -ami a hinduizmus lényegi élménye- felkerestük Buddha megvilágosodásának a helyét és szinte a cipőjében járva látogattuk meg azokat a helyeket, melyek a leginkább mutathatják meg a lehetséges megvilágosodásunk megértésének az akadályait…pont úgy, mint 2.550 éve pont itt és egy meglehetősen hasonló cipőben járó és szintén kereső kollégánk esetében is. (legalábbis a legenda szerint…)

Ezután Nepálban pihentük ki a spirituális útkeresés indiai fáradalmait, ahol a természet engedett bepillantást a saját komplexitásán keresztül a mi saját és vágyott egységesülésünk lehetőségébe.

Majd irány az Annapurna a nepáli kormány alábbi ajánlása szerint:
“ha idejössz, ne akard a Himaláját megváltoztatni, inkább hagyd, hogy a Himalája változtasson meg téged.”

Az első fotón még Varanasi, ahol hamuval bekent Sadhuk lógnak a halottégető környékén, majd egy halotti máglya éjjel a Gangesz partján.

Aztán egy indiai utcakép, amin egy mutatványos család legkisebb leánygyermeke a kötélen táncolva szórakoztatja az érdeklődőket pár rupiért, majd a Thai kolostor esti imája az ajtóból, aztán az Annapurna csúcsai naplementében a Phewa-tó mögött, végül az Annapurna alaptábor “utcái” 4.130 méteren.

A véleményem szerint, nem lehet senkit felelőssé tenni azért, amit nem tud.

Ugyanakkor mindenki felelős azért, hogyha történetesen valamit nem tud, annak nem jár utána.

Ezek szerint a legfontosabb képesség, hogy felismerjük a saját tudásunk hiányosságát.

A tudásunk hiányosságára pedig a konfliktusaink utalnak, mert az állításom szerint, ezekből minél több van, annál kevesebb lényegi tudással rendelkezünk, hiszen mi mást is jelenthetne a bölcsesség maga, mint a konfliktusaink hiányát.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Delhi mindig hozza a “papírformát”, vagyis az egész napos bolyongás a belvárosban leejti az állad. Végül tiszteletünket tesszük egy bordélyban is, ahol a kötetlen beszélgetés közben ismerszik meg a hétköznapi Delhi összes furcsasága….bár erről felvételt nem mertem készíteni.

Ezután Agra, ahol a Taj a legmenőbb és valóban, a sztori most sem hagy száraz szemmel.
Majd Varanasi, ahol a tervem szerint pont azzal ismerkedünk meg jobban, amit a leginkább szeretnénk elkerülni és eközben az ismerkedés közben bebizonyosodhat, hogy minél több a képzelgés bármiről is, annál fájdalmasabb érzések uralkodnak, ugyanakkor az ismerkedésen keresztül derülhet ki, hogy maga a tény nem is mindig olyan nagy deal.

Az első képen a kivilágított Vörös Erőd, majd egy fa a kertjéből, aztán a nagyapjával a szorzótáblát tanuló gyerek egy hindu szentélyben, majd két helyi utassal a vonatra várva.
Végül a Gangesz partján egy csoport hindu várja a napfelkeltét, ami az utolsó kép szerint meg is történt.

Ha maradéktalanul az lehetek aki vagyok, akkor szükségszerűen nem is teszek olyat, amiért aztán titkolnom kellene azt (saját magamat), aki valójában vagyok.

Ha viszont homok kerül a gépezetbe és már nem érzem magam megfelelőnek, ezért már nem lehetek az aki valójában vagyok, akkor bármit is teszek amivel ezt ellensúlyozva “szépet” hazudnék magamról, semmi nem fog segíteni az önmagammal vívott harcban, ráadásul közben jól össze is cseszek magam körül mindent.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Az előbbi posztom óta elértük Kathmandut, ahol egy kolostorban eltöltött két éjszakán át tanulmányozzuk a tibeti buddhizmus mély szimbólumrendszerét, amit az elmúlt évszázadok mesterei, csak még pontosabbá fejlesztettek saját magunk tényszerű megismeréséhez.

Nincs itt kérem alapvető különbség a mai és a régi kor embere között…amig élünk, sajna remélünk és ez a tény egyre több gondot okoz, ami egyre kevesebb jókedvet hagy meg a számunkra.

Végül elérjük a Boudha Stupat, ahol megkezdjük a messze magunk mögött hagyott életünkbe való visszarendeződést, hiszen messziről érkeztünk és hatalmas utat tettünk meg, nemcsak a térképen, hanem Ázsia ezen részének a szimbólumrendszerén keresztül, a saját életünk megismerése felé is.

Még pár nap és kilépünk mindebből…remélem fontos és meghatározó élményekkel, amik hatása még sokáig segít az életünk tényszerű értelmezésében.

Az első képen egy utolsó felvétel az Annapurnáról, majd a Swayambhu Stupa Kathmanduban, a környékén két gyakorlóval, aztán egy hentes és végül focizó szerzetes gyerekek.

Az Annapurna csúcsai.

Éjjel a Swayambhu előtt.

Gyakorló buddhisták a kathmandui Buddha Parkban.

Swayambhu Stupa cora.

Egy hentes kínálja a portékáját Kathmanduban.

A Sechen kolostorban focizó gyerekek.

A világ, ami folyamatosan különb és különb látványokat tárva elém bontakozik ki előttem, egyáltalán nem a tényekből fakad, hanem a saját megértéseim és félreértéseim kavalkádja.

Ha pedig ez így van, a világ állapota sem lehet más, mint a saját állapotom…ezért a megítélése sem más, mint egy vallomás magamról.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Az előbbi posztom, Varanasi óta átléptünk a buddhizmus élményébe, ráadásul pont azon a helyen, ahol a legenda szerint a történelmi Buddha is elérte a megvilágosodást.

Innen északra fordultunk és egy egyéjszakás utazással elértük Nepált, ahol jól esett a szafari.
Ezután -felszerelés nélkül- a lehető legközelebb, 40 km-re utaztunk a Himalájához, ahol a napkeltével kezdtük és a napnyugtával zártuk a csodálkozást a hegyen.

Az első képen egy indiai család Bodhgaya környékén, majd Nepál, ahol az elefánt háziállat, aztán egy kenuban evezve a Rapti folyón és végül az Annapurna, pontosabban a képen a Manaslu a Phewa tó mögött, a maga 8.163 méterével.

.