A problémától való menekülés paradoxona
Ne a megerősítést keresd, inkább a saját tomboló bizonytalanságod érvényesítsd és tudatosítsd magadban!
Ekkor végre az lehet ami van, annak ellenére is, hogy éppen pont ezt, a bizonytalanság érzését szeretnéd a legkevésbé.
Paradox módon, csak innen, az éppen itt érzett bizonytalanságból lehet biztonságosan elindulni, mert ekkor pont ez az egyetlen biztos pont.
Maga a bizonytalanság….még akkor is, ha éppen ettől szaladnál világgá.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. február 21 – március 11.
Még pár életkép Varanasiból, egy ember kobrákkal, a Gangesz és egy tűzpudja, majd egy égő halotti máglya a folyóparton. Aztán továbbállunk, megcélozva a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyszínét.
Így jutunk el Bodh Gayara, ahol az egész buddhista világ képviselteti magát egy-egy kolostorral. A képen a bhutáni…és útközben egy öreg indiai fügefa.
Ezután átlépjük a nepáli határt és egy nemzeti parkban pihenünk. A képen egy orrszarvú (elefánthátról fotózva), majd újra északra tartunk és végre elérjük a Himaláját. Ez az Annapurna régió, a képen a Phewa lake és a hétezres Fishtail (Machapuchare), amint elönti a felkelő nap fénye.
Szerintem nem az a kérdés, hogy hogyan készítsünk kényelmesebb bútorokat és gyorsabb autókat, hanem az, hogy mitől fog megszűnni, vagy egyáltalán megszűnhet-e az örök elégedetlenségünk…ez a határtalan éhség.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. február 21 – március 11.
Pár életkép az utcán Delhiből, aztán a fűszerpiac, ahová inkább elhívják a borbélyt, minthogy időt szánnának a felkereséséhez, végül egy esküvői menet.
Másnap Agra, vagyis a Taj Mahal a szállónk teraszáról, aztán közelebbről, majd a rákövetkező napon a tömegen keresztül elérjük a folyót.
Mindig Delhiben kezdünk, ami nekem nem a kedvencem, de rendkívül kalandos. Agrában a Taj szinte kötelező és valóban csodás, de aztán végre Varanasi, a holtak városa…..bumm.
Végre, az élet valóban olyan fontos kérdéseire tudjuk a figyelmünket fordítani, mint mondjuk a halál.
A halál, amit otthon tabuként kezelünk, itt a hétköznapok leghétköznapibb eseménye, ezzel a közvetlenséggel pedig esélyt kapunk az elfedésével épp ellenkező irányban lévő felfedezésére.
Igazán csak ekkor derülhet ki, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán olyantól félni, amit nem is ismerünk….vagy talán alapvetően és teljesen másról van szó…még az is lehet, hogy csupán használjuk a halál imágóját a legnehezebb érzéseink önmagunktól való távol tartásának a magyarázatára…?
Nem lehet az a célom, hogy jókedvűre paszírozzam magam.
Ez általában bénán is sikerül, sőt, legtöbbször egyedül én nem látom közben az izzadságszagú erőlködésem. (Ide tartoznak az optimizmus és a pozitivizmus könnyen másolható viselkedésének hazugságai)
Ellenben, ha megismerem magát a szomorúságot -szükségszerűen a saját szomorúságomon keresztül- a folyamat eredményeképpen még válhatok természetesen és alapvetően jókedvűvé.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
– Utazás Indiába és Nepálba. 2023.11.16-12.06.
Még egy kép Varanasiból, éjjel az égető melletti új épületről, majd a hinduizmus után belelépünk Buddha cipőjébe és ebben sétáljuk át a megvilágosodásának a helyszínét, vagyis a Mahakala barlangot, a Sudjatat és végül a Bodhi kertet. Utána két nepáli hangulat, egy függőhíd és végül a Nemzeti Park erdeje.
India után jól esik egy kis pihenés a nepáli Chitwan Nemzeti Parkban.
Az előbbi posztom óta, Varanasi után elértünk a történelmi buddha megvilágosodásának a helyére, az észak indiai Bodh Gayara.
Az itt eltöltött 3 napunkban töményen a buddhizmussal foglalkoztunk, hiszen ott minden erről szól.
Utána egy kényelmetlenül hosszú utazás északra, át a nepáli határon, ahol még a madár sem jár…így értünk ide.