Nekem úgy tűnik, mintha arra szeretnénk használni a beszédünket, sőt az összes gondolatunkat és minden fellelhető eszközünket, hogy megpróbáljuk elhitetni a világgal, amit éppen magunkról akarunk elhinni.
Miközben erre használjuk magunkat, közben el is használódunk és már nem marad belőlünk annyi sem, hogy azt élvezhetnénk, amik egyébként voltunk….mielőtt még másokká akartunk volna válni.
A képeken: Az utolsó bejelentkezésem óta elérkeztünk Kathmanduba, ahol újra fejest ugrottunk a tibeti Buddhizmus nyomain keresztül Buddha tanításaiba.
Az első képen egy tibeti hölgy a Boudha Sztupánál, a második képen pedig egy szerzetes férfi Pharpingban gyakorolja a meditációt. A harmadik képen egy csapat fiatal srác breakel a buddhista gyakorlók egyik legszentebb helyén, ráadásul pont Diwali ünnepén Kathmanduban.
A jövő évi márciusi túránkra a jelentkezést megnyitottuk!
A véleményem szerint, amíg egyáltalán felmerül az a kérdés, hogy hogyan vagyok, addig szarul vagyok és kész.
Ellenben majd akkor, amikor tényleg jól leszek, már nem merül fel semmilyen kérdés, vagy semmilyen komment és magyarázat sem….mert akkor végre az lehet, ami éppen van.
A képeken: A legutóbbi posztom óta kimaxoltuk Varanasit, aztán fejest ugrottunk Buddha megvilágosodásának a történelmi helyszínén a buddhizmusba, majd átkeltünk Nepálba és a filozófiai kíváncsiságunk betöltése után a vidék természeti csodáit is megismertük a síkságtól az Annapurnáig…sőt a legszerencsésebbek az Annapurna 4.130 méteren lévő alaptáborát is felkeresték helikopterrel.
Az első képen a kert, ami Buddha megvilágosodásának a helyszíne, majd a nepáli határt jelző hatalmas kapu, majd egy díszes teherautó és egy tipikus nepáli tájrészlet folyókkal, aztán 2 kép a dzsungelsétánkról (az egyiken egy orrszarvú), aztán nepáli kisiskolások és evezés a Phewa tavon, végül 4 kép az Annapurna alaptáborból.
A jövő évi márciusi túránkra a jelentkezést megnyitottuk!
A meglátásom szerint, a dolgaink kialakítására való kényszeredett törekvésünk helyett, a dolgaink érzékelésébe lenne érdemes a figyelmünket helyezni.
Vagyis, ahelyett hogy azt rágnánk, hogy hogyan érjük el azt, amit elérni oly’ nagyon szeretnénk, inkább azt kéne “szemügyre” venni, hogy éppen mi az a helyzet, amiben jelenleg vagyunk….még ha ennek az érzékelése egyelőre fájdalommal is jár.
Az állításom szerint, ennek a “jelennek” a tiszta érzékelése után a következő lépés már zsigeri, vagyis ekkor már a tetteinkkel a lehető legtermészetesebb módon fordulunk be a saját magunkat támogató irányba….és persze ennek a támogatásnak a jótékony hatása sem marad majd el.
A képeken: Az első képen a Delhiben elkövetett hennázásunk nyomai, majd elérjük a Gangeszt, vagyis megérkezünk Varanasiba.a
Napfelkelte, ahogy a helyiek művelik és ugyanez ahogy mi, azaz egy ayurveda masszázs a parton.
Majd egy csoport indiai asszony, amint a reggeli pudzsájukat végzik és a “tejesember” amint a portékáját kínálja az utcán végtelen nyugalommal.
Az utolsó fotókon a hely lényege, ami maga a halál és az ezt reprezentáló máglyák a halottégetőben.
….persze mindez egyben és egyszerre, aminek a hatására csökkenhet a tudatunkban az elválasztás illúziója és az ebből az elválasztódásból fakadó probléma, ami a keleti bölcsességek szerint maga a szenvedés.
A jövő év márciusi túránkra a jelentkezést megnyitottuk.
Az útvonal ugyanaz, de az élmények mindig mások. Minden egyes úton mást látok, mást hallok és mást érzek.
Indiában mára a monszunnak vége, így beköszöntött a száraz évszak. Holnapután újra indulunk.
Erre az útra nem nagyon lehet felkészülni, csak készen állni rá. A találkozás a megszokottól valami “mással” garantált és ez a találkozás nem mindig mosolygós…ugyanakkor mindig megdöbbentő és kalandos….ismerősként az első nap és egymást megismervén az utolsón.
Még ennyi év után sem tudom pontosan, hogy mi vár ránk, de készen állok. Holnapután….
Gyuris Attila www.SpiritTravelClub.hu – Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képen: Buddha szemek ábrázolás egy nepáli sztúpán a Himalájában….a monda szerint mindent “lát”. …majd meglátjuk.
A jövő évi márciusi túránkra a jelentkezést megnyitottuk!
A meglátásom szerint, az egyetlen dolog, ami miatt nem érezzük a szabadságot, az a hiány.
Sőt, minél több a hiány, annál több a késztetés, amiből egyre több tennivaló származik…tennivaló, ami teljesen elveszi még a szabadság maradékját is.
Ugyanakkor, minél kevesebb a hiány, annál kevesebb a késztetés, amiből kevesebb tennivaló származik, ami nagyobb szabadságot jelent.
Tehát, amennyiben a szabadságot keresed, vizsgáld meg a vélt hiányaidat, illetve buktasd le a hiányaid általad való félreértését, ami művelet közben kiderülhet, hogy nem is hiányzik annyi minden, vagyis egyre kevesebb lesz a hiány, ami egyre több szabadságot hoz majd el.
A képen: A legutóbbi posztom óta elhagytuk Varanasit és ezzel átléptünk a hindu tanításokból a buddhista tanítások világába. A nepáli határ, most a megszokottnál is “melegebb” volt a helyi muszlim/hindu konfliktusok miatt, de szerencsésen eljutottunk a Chitwan Nemzeti Parkba, majd a dzsungel élmény után jött Pokhara és végül Kathmandu.
Holnap, ezután a végtelennek tűnő 19 nap után indulunk haza. A fáradtság végül elnyomja a kalandvágyat és idővel majd elhalványulnak az emlékek is, de mindazt, ami megtörtént velünk ezen az úton, soha nem fogjuk elfelejteni és talán örökre össze is köt minket. További jó utazást mindenkinek, bármerre is vesse az élet! Az első képen még Varanasi, amint a Gangesz partján, egy markológép mellett száradnak az égetésre váró testek, amik előtt, a folyóba kotort hamvakból mossák ki táljaikkal az érinthetetlenek kasztjába tartozók a még értékes maradványokat, a sebészeti fémeket és az ékszereket.
A következőn a kilátás a kathmandui kolostor teraszáról, amiben két éjszakát is volt szerencsénk eltölteni…körülöttünk a Himalája lankái. Majd egy pár “önmagától keletkezett” szobor egy másik kolostor falában, aztán egy Mahakala szertartás egy sakja szerzetestől dobbal és cintányérral, végül egy életkép két kathmandui hölggyel Bhaktapur utcáin.
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.
