Számomra az utazás egyik legmeghatározóbb pillanata, amikor elérjük a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyét Indiában.
Olyan sokszor tekintettem erre a helyre különös és emelkedett figyelemmel, hogy mára különös és mágikus hellyé vált a számomra.
De vajon miért ne lehetne minden hely, akár minden lábnyom és akár minden egyes pillanat is ennyire különleges és mágikus?
Lehet, hogy ez is csupán rajtam, a saját nézőpontomon múlik?
A képen a Mahabodhi Temple, ahol mindez történt.
Ahogy várjuk a napot…ahogy várjuk, hogy az éjszaka bizonytalanságának a félelmére válaszként adott napi rutinom, a megszokásaim illuzórikus biztonságának a hiedelme majd “megmentsen” a félelmeimtől.
Napfelkelte Varanasiban.
Varanasi…élet és halál.
A halotti máglyák meglátogatása után a vízre engedett kis mécseseink úgy libegtek a Gangesz hullámain, ahogyan én is sokszor érzem magam, esetlenül bukdácsolva az élet és az elmúlás habjain.
Vajon mennyi az élet és mi az?
Honnan jön és hová tart?
Meddig, mikor és hogyan?
….és vajon a kérdéseimet mikor váltja már fel, az általam állandóan tapasztalt hiányaim, teljes és végleges betöltődöttségének az érzése…?
Végül a kolostor Nepálban, ami mindenkinek éppen olyan mint saját maga, plusz az érdekes álmok és a fentek meg a lentek.
Számomra az önmagammal való találkozás szimbóluma, ugyanúgy mint ahogy régen.
Nem egy könnyű kaland, de pontos és értékes élmény arról, amit egyébként nehezen tudnék csak megfogalmazni, sőt egyáltalán észrevenni.
Persze másnak ez is jelenthet mást, csakúgy mint az egész világ.
Indiában könnyen beleveszek az élményekbe. Erősek és magukkal ragadóak…a formák, a színek, a szokások…a hangulatok.
Viszont mire Nepálba érünk, mindez elcsendesedik bennem és amit maga után hagy, abban a térben többet érzékelek magamból, mint előtte bármikor.
Ezt a hatást használom ki arra, hogy megismerjem egy olyan részem, amiről eddig nem sokat tudtam.
Egy részem, amely az ismeretlenségének ellenére is túl sokat van jelen a hétköznapjaimban, a különböző helyzetekben és a kapcsolódásaimban megmutatva a működését…a működésemet.
Számomra az önismeret, ennek a teljesebb működésemnek a kíméletlenül őszinte felismerését jelenti, amire kiváló apropó ez az utazás.
