A konfliktusaim fájó valóságának a nézőpontjából azt érzékelem, hogy egy betöltetlen szükséglet vagyok…egy valami, ami a “hiány”-tól szenved…sőt maga a hiány.
Viszont amikor az érzelmi szükségletem kezd betöltődni, a hiány kiegészülni, akkor egyre többször érzem azt, hogy egyre kevésbé kell bármi, ugyanakkor egyre inkább van minden.
