Csak akkor lehet majd minden rendben, amikor majd a félelmünk szűnik meg attól, hogy nincs rendben minden.
Ez előtt, csak a parát tologatjuk innen oda, aztán onnan ide.
A képeken:
A Nemzeti Park után északnak vesszük az irányt felfelé, a Himalája nyúlványain. A körölöttünk lévő 2-3000 méter magas hegyek között, gyakran csak a függőhíd az egyetlen kapcsolat, amin motorokkal is átkelnek.
Pokharában kerülünk a legközelebb az Annapurnához, majd újra keletre tartunk és irány Kathmandu, a kolostorok világa, ahol a természet után újra “befelé” figyelünk.
Az első képen egy függőhíd, majd a Phewa lake felülről a ködbe burkolózva, aztán az Annapurna csúcsai hajnalban, alatta a még alvó város, majd két utcakép Kathmanduból -newari népviseletbe öltözött fiatalok és mobilozó szerzetes lányok- végül a csapatunk utolsó közös estéjét megpecsételő kézfogásunk.
Nagyot mentünk…de nem pusztán a térképen jutottunk túl, hanem egymáshoz is elértünk a bennünk közös emberségünk megismerésén keresztül.
További jó utat barátocskáim!
