Az aktuálisan következő lépés irányát a figyelmünk vezeti, ugyanakkor a figyelmünket szükségszerűen a vélt hiányunk motiválja, hiszen pont a vélt hiányunkat próbáljuk -akár tudattalanul is- a figyelmünk használatával valamilyen stratégia szerint betölteni.
Eszerint látjuk a világot és eszerint keressük -a saját személyes hiányaink miatt- a megoldását is.
Az igaz, hogy ebben az ügyben, az elérendő dolgaink tekintetében az elmúlt jópár évben a strategiánk finomodott, de a fő motivátorunk, a vélt, vagyis a félreértett hiányunk kérdése egyáltalán nem tisztult, ezért a megállapításom szerint, túl sok lényeges dolog nem történt a közösségeinkben.
….pedig már számtalan módon próbáltuk elérni és megtartani azt a “valamit”….de vajon sikerült?
A véleményem szerint, amennyiben nem értjük meg ennek a folyamatnak a valódi okát, vagyis a figyelmünket továbbra is a vágyaink tárgyainál tartjuk és nem a hiányunk irányában keresünk, nem is történhet semmi lényeges, bármennyi energiát is égetünk el a jövőben is.
A képeken:
Egy utolsó kép még Varanasiból, aztán irány Bodh Gaya, ahol a legenda szerint Buddha elérte a lehetséges megértés legmagasabb minőségét.
Talán nincs is inspirálóbb hely a világon, ennek a megértésnek a boncolgatásához.
Ezután északra fordulunk és irány Nepál, ahol a Chitwan Nemzeti Parkban pihenjük ki Indiát. A képen egy orrszarvú.
