A fordított megközelítés.
Úgy tűnik, a dolgaim valódi megváltoztatására tett akaratom és tetteim teljesen hiábavalóak.
Nem marad más, vagyis az egyetlen amit tehetek, hogy a dolgaim megváltoztatására való késztetésem irányába fordulok és észreveszem a kerülgetéseim (a dolgaim megváltoztatásra való késztetésem) valódi okát, a fájdalmas érzéseimet.
Ha itt megállok és ezt sem próbálom meg elkerülni, akkor feltűnik, hogy minden amit eddig az ezen érzéseim elkerülése érdekében tettem, az teljesen hiábavaló volt.
Ekkor tényleg abbahagyom a védekezést a fájós érzéseim elkerülésére és kiderülhet, hogy a védekezésem okának hitt fájdalom is ezzel együtt oszlik szét….talán soha nem is létezett.
Eszerint egyszerre van jelen az oka és a megoldása is az összes problémámnak, ami problémáimról a megoldódás és megkönnyebbülés pillanatában derülnek ki, hogy nem is léteztek.
Viszont ha azzal áltatnám magam, hogy kihagyok ebből a folyamatból akár egyetlen lépést is és egyből rávágom minden gondomra hogy “nem is létezik”, akkor újra becsapom magam, hiszen ez újra a kerülgetés végtelen folyamatába taszít.
– A képen egy fotó arról a helyről, ahol a később Buddhának nevezett kereső meghaladta a kettőség állapotát, mindezt a történelemben először úgy, hogy nem is hallott erről az állapotról, vagyis saját maga volt az egyetlen támasza.