fbpx

A két sztupa

2019-04-03

Szerző: Gyuris Attila

A két sztupa.
Mire a két sztupához érünk, már nem sok szimbólumra van szükségünk ahhoz, hogy érezhessük az érzelmeinket.

A Swayambhu félősebb, a Boudha szeretetteljesebb, lágyabb érzést kölcsönöz mindenkinek.

Ez a folyamat, ez az utazás számomra azt szimbolizálja, hogy minden nehézség ellenére eljuthatunk egy olyan stációhoz, ahol nem fontos megnevezni az érzéseinket kiváltó szimbólumok nevét.

Félhetek, örülhetek és szomorkodhatok minden különösebb indok nélkül és ha ez lehet így, akkor már nem is fontos minden körülöttem lévőt meggyőznöm a magam “igazáról”, a szimbólumjaim megítélésének helyességéről, a szimbólumjaimról, amiknek eddig tulajdonítottam az érzéseimet.
Továbbá, logikusnak tűnő okozatiságot sem kell kierőlködnöm magamból az érzéseim valódiságának a bizonygatásáért…simán létezhetek mindezek nélkül, szerethetek és utálhatok, sírhatok és nevethetek…simán lehet az egyetlen érvényes valóság a saját tapasztalatom, a saját érzéseim.
Vélemény sem kell, hiszen lehetek az érzéseimmel háborítás nélkül, minek is erőltetném bárkire a bármit.

Ezt egy fontos pillanatnak tartom, mert nagyban egyszerűsíti az életemet, ráadásul minden különösebb magyarázat nélkül…sőt, még a magyarázat, a folyamatos magyarázkodás is elveszíti ekkor a relevanciáját.
Hogy mi a jó és mi a rossz, hogy mindez miért és mi miatt….hogy kinek mit kéne tenni ahhoz hogy jó legyen és egyáltalán….

Minden manipulatív, agresszív, de logikusnak tűnő magyarázkodás és okoskodás helyett érezni azt, hogy éppen itt vagyunk, ezt érezzük…éppen így.
Annyira egyszerű, hogy félek el fogom felejteni.

Hogy mit kell tenni ezért az állapotért?
Azt hiszem, Inkább arra érdemes majd emlékeznem, hogy mi mindent felesleges tenni és akkor talán megjelenik.

A képen a két sztupa, a Swayambhu és a Boudha.