A kolostor, ahol szinte minden részletnek meg tudom adni a lehetőséget, hogy jelentsen a számomra valamit.
Aztán minden a feje tetejére áll, a logika befuccsol és az élmények furcsán és idegenül jelennek meg.
Szeretném mindezt értelmezni, de nem nagyon találom a megoldást.
Majd hirtelen beugrik…lehet nincs is “megoldás”! Lehet, hogy már a megoldásra való törekvés is egy félreértés, csupán egy pótcselekvés, a félelmemre adott tudattalan válaszom?
A képen, amint az újhold első napján a kolostorban résztveszünk a Mahakala pudján, ami számomra a nyers és alaktalan félelmeim transzformációjának az eljárása.
