A rendezettség spontenaitása.
Amikor a természetben vagyok, sokszor érzem magam két ellentét metszetében és ekkor valami megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el.
A magas fokú szervezettséget látom magam körül, ugyanakkor a spontenaitás is erős.
Szervezettség és esetlegesség egyszerre.
A jól szervezettség biztonsága és az esetlegesség magas élménye nem kizárva egymást.
Ez hat rám, aztán észreveszem, hogy esélyt szeretnék adni magamnak arra, hogy megszokjam ennek a paradoxonnak a jelenlétét.
De jó is lenne!
Ha hagyhatnám hogy nem én szervezek, minden lehetne pont úgy ahogy van és az lenne a mindig legbiztonságosabb ami éppen történik, ugyanakkor a biztonság ilyen magas fokú érzése nem csökkenne a spontánnak tűnő intenzív élmények megjelenésekor sem.
Máshogy fogalmazva, jó lenne, ha a spontenaitás nem lenne bizonytalan, illetve a jól szervezett biztonság nem lenne egy idő után unalmas…pont így, mint itt a természetben járva és látva.
Ha itt ez megtörténhet, akkor talán máshol, sőt bárhol is.
A képen a Chitwan NP. Nepálban.
