Abban talán egyetértünk, hogy egyetlen dolog számít leginkább az életben, mégpedig az, hogy hogyan érezzük magunkat.
Talán abban is egyetértünk, hogy ez azon múlik, hogy mennyi fájdalmat élünk meg éppen.
Amennyiben a fájdalom fizikai, nyilván ennek a fizikai fájdalomnak keresünk lehetőséget a csökkentésére, illetve a megszüntetésére.
Viszont az én meglátásom szerint, a jelenlévő fájdalmunk társadalmi szinten kevésbé fizikai, mint inkább érzelmi.
Ha pedig ez így van, csakúgy, mint a fizikai fájdalmunk esetében is, elindulunk megoldást keresni ennek az érzelmi fájdalomnak a csökkentésére, illetve a megszüntetésére.
Szerintem, az életünk pont és teljesen erről szól.
Semmi másról, mint az érzelmi fájdalmainkhoz való viszonyunkról, illetve az ezen fájdalmak elkerülésére tett kísérleteinkről.
Amennyiben a félelem uralkodik el rajtunk, védelmet keresünk, vagy/és félelmetessé akarjuk magunkat fabrikálni, hogy ezzel a manipulációval kerüljük el az érzelmi fájdalmunkat, ami a félelem.
Amennyiben a szégyen uralkodik el rajtunk, el akarunk tűnni mindenki szeme elől, vagy/és szégyentelenné próbáljuk magunkat varázsolni, bízva abban, hogy majd így csökken a fájdalmas érzésünk, ami a szégyen.
Amennyiben a bűntudat hatalmasodik el, megpróbálunk elbújni a tettünk hatása elől, vagy/és a vélt bűnünket ellensúlyozva jóvá, sőt jótevővé válni….szélsőséges esetben akár az egész világ javára.
Tehát, valahogy megpróbáljuk megoldani az épp jelenlévő érzelmi fájdalmunkat és minden amit zsigerből teszünk, ennek a késztetésünknek az okozata….vagyis kerülgetjük azt, ami fáj.
De miért nem akarjuk először teljesen megismerni azt, amit el akarunk kerülni?
Miért nem erre, a megismerés irányába mutat az igyekezetünk?
Miért a félelem, a szégyen és a düh elkerülésére, vagy újabban a kezelésére törekszünk és miért nem ezeknek a dolgoknak a teljes megismerésére?
Sőt, miért nem jut az eszünkbe, hogy mást is tehetnénk, minthogy átmeneküljük az egész életünket és ehhez a meneküléshez -szó szerint- minden forrásunkat, az egész bolygónkat és az összes kapcsolatunkat agresszív módon felégetjük?
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
A jelenlegi India-Nepál túránkon éppen elértük Varanasit, ami -nem véletlenül- a halottak városaként híresült el.
Itt teljesen közelről tapasztalhatjuk azt, amit az életünkben a legtöbbször és a leginkább szeretnénk elkerülni, ez pedig maga a halál.
Kicsit hasonlóan felesleges kerülgetés ez is, mint a kínjainktól való eszeveszett menekülésünk….ami szintén nem járhat sikerrel. Ezt a gondolatot valóban megérteni, maga a “jól-lét” biztonsága.
Az első képen egy mecset Delhiben, majd az utcán ünneplő emberek Agrában, aztán egy kobrás és egy sadhus kép, majd szanszkrit nyelvet tanuló brahmin gyerekek Varanasiban és végül egy élet vége a máglya tüzében.
