Létezik egy állapot.
Ebben tartózkodva, minden kérdés megszűnik és nem merül fel újabb… vagyis a kérdésekre adott valódi válasz ez az állapot.
Ebben az állapotban nem érzékelhető igény, mintha minden ami ebben megtörténik, nem a hiány állapotának a betöltődéséből történne, hanem inkább a folyamatos felismerése zajlik annak, hogy nincs szükség… vagyis a hiány valódi betöltése ez az állapot.
Ebben az állapotban a tennivalók érzékelése nem tervszerűségre késztet, hanem tettre…. vagyis a “mit tegyek?” kérdésre a valódi válasz ez az állapot.
Erre az állapotra jellemző a csend, illetve a csendben lévő jelenségek sziporkázásának az élménye… vagyis a valódi élmény keresésére adott válasz ez az állapot.
Ez az állapot független minden körülménytől, ezért szerintem a körülmények manipulálásával nem is lehet kialakítani.
….és amikor felmerül, hogy de jó lenne ezt megtartani, akkor vége is lesz.
Minderről mást nem tudok, nem tudom hogy mi a magyarázata, miért van és miért lehet mindez, de a tapasztalatom szerint, ilyen állapotot már mindenki érzékelt.
Ezt a hetet, ennek az állapotnak a megidézésével és hangolódással töltöttük. Ami közben történt velünk, annak ezt, a számomra legmélyebb értelmet tulajdonítottuk és ennek a tükrében vizsgáltuk… legyen az a rezzenéstelen nyugalom vagy a hányós vihar.
Gyanítom, hogy ez az állapot akkor épül fel, akkor “marad”, amikor minden más -tulajdonképpen az őrület állapota- megszűnik.
Én, az élet egyetlen valódi lehetőségét ennek az állapotnak hiszem, számomra ez a menedék.
A képen, az árbócon egy madár, ami aztán elrepült.
www.kekszcoaching.hu
– Az ötödik keksz, a vitorlás coaching a Balcsin
