Találtam egy videót, amit akkor csináltam, amikor beültünk az egyik kedvenc helyemre a Mani templomba, ahol a manangik (egy himalájai törzs) már a 4. hete keverednek el a tibeti buddhizmus szívével, a feltétel nélküli együttérzéssel. (Csenrézig)
Ők, ezt a szertartást pudzsázásnak hívják, amit én érzek, az pont az a hangulat, amitől megtelik a szemem a szeretet könnyeivel, és legszívesebben minden ellenállás nélkül zokognék bele a vakvilágba.
Eközben az az érzésem hogy ezt meg is tehetem….és már nem is fojtogat a sírás, hanem megkönnyebbülve repülök, miközben a testem mozdulatlanul ül a manangi emberek között.
A Csenrézig pudzsa, avagy Szerető Szemek, a feltétel nélküli aktív együttérzés, vagyis az igaz szeretet, egy dalban kifejezve.
Középen pedig Sherab Gyaltsen Rinpocse, aki mindenzt létrehozta és vezeti.
Élvezzétek!
