Észrevettem egy számomra érdekes működést, amit a következő szóképpel tudok leírni.
Ha repülni akarok, akkor szükségem van egy bizonyos magasságra -egy bizonyos távolságra- a földtől. Szeretek ezzel babrálni, hogy ezt a távolságot megszerezzem, hogy egy kicsit elemelkedjek.
Ennek az emelkedésnek a jele gyakran az, hogy érzékennyebbé válok, jobban vonz a csend, élvezettel tölt el a környezet, a táj…a mélyebb beszélgetések és a minőségi kapcsolatok…meg valahogy jobban érzem a testemben szívem környékét, és kevésbé súlyosnak a fejem.
Szeretem próbálgatni, hogy vajon milyen taktika visz ebbe az állapotba, szeretem feltárni ennek az ajtaját, kikövezni magamban az odavezető utat.
Viszont ha már megvan ez a “magasság a földtől”, akkor rámugrik az a félelem, hogy ez az egész játék nem repülés lesz, hanem egy rohadt nagy zuhanás….és plotty.
