Szerintem nem az a kérdés, hogy hogyan készítsünk kényelmesebb bútorokat és gyorsabb autókat, hanem az, hogy mitől fog megszűnni, vagy egyáltalán megszűnhet-e az örök elégedetlenségünk…ez a határtalan éhség.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. február 21 – március 11.
Pár életkép az utcán Delhiből, aztán a fűszerpiac, ahová inkább elhívják a borbélyt, minthogy időt szánnának a felkereséséhez, végül egy esküvői menet.
Másnap Agra, vagyis a Taj Mahal a szállónk teraszáról, aztán közelebbről, majd a rákövetkező napon a tömegen keresztül elérjük a folyót.
Mindig Delhiben kezdünk, ami nekem nem a kedvencem, de rendkívül kalandos. Agrában a Taj szinte kötelező és valóban csodás, de aztán végre Varanasi, a holtak városa…..bumm.
Végre, az élet valóban olyan fontos kérdéseire tudjuk a figyelmünket fordítani, mint mondjuk a halál.
A halál, amit otthon tabuként kezelünk, itt a hétköznapok leghétköznapibb eseménye, ezzel a közvetlenséggel pedig esélyt kapunk az elfedésével épp ellenkező irányban lévő felfedezésére.
Igazán csak ekkor derülhet ki, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán olyantól félni, amit nem is ismerünk….vagy talán alapvetően és teljesen másról van szó…még az is lehet, hogy csupán használjuk a halál imágóját a legnehezebb érzéseink önmagunktól való távol tartásának a magyarázatára…?
Delhi óvárosában a Jaman Masjid mecset minaretjéből ez a látvány fogad…íme az öreg Delhi.
Delhiben érdemes kicsit sétálni is, hiszen ekkor megmutatja magát a város valódi arca.
Delhiben érdemes kicsit sétálni is, hiszen ekkor megmutatja magát a város valódi arca.
A Taj a szállónk tetejéről.
