Néha furcsa dolgok történnek, és könnyebb ha nem keresek ezekre logikus magyarázatokat.
Ezzel az emberrel 7 éve találkoztunk először, és a furcsa viselkedése, a toprongyos ruházata ellenére is kortalanul éles és csillogó tekintete, valamint az a tény hogy ténylegesen a Stupa árnyékában él a földön egy matracon, bekarcolta magát az emlékeinkbe.
Ha feléje jártunk, mindig vittünk neki valamit, gyümölcsöt, kekszet….de pénzt soha nem fogadott el.
Aztán 2-3 éve eltűnt, többen is mondták hogy talán meghalt. Ma, egyszer csak azt veszem észre, hogy Ancsa szeme könnybe lábad, én is odanézek, az öreg meg feltűnik a kolostor ajtajában, egyenesen odalép hozzánk, mond valamit, én köszöntöm, aztán sarkon fordul és távozik.
Ha valamitől végigfut a hideg a hátamon, akkor ez az….
