Ha maradéktalanul az lehetek aki vagyok, akkor szükségszerűen nem is teszek olyat, amiért aztán titkolnom kellene azt (saját magamat), aki valójában vagyok.
Ha viszont homok kerül a gépezetbe és már nem érzem magam megfelelőnek, ezért már nem lehetek az aki valójában vagyok, akkor bármit is teszek amivel ezt ellensúlyozva “szépet” hazudnék magamról, semmi nem fog segíteni az önmagammal vívott harcban, ráadásul közben jól össze is cseszek magam körül mindent.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
Az előbbi posztom óta elértük Kathmandut, ahol egy kolostorban eltöltött két éjszakán át tanulmányozzuk a tibeti buddhizmus mély szimbólumrendszerét, amit az elmúlt évszázadok mesterei, csak még pontosabbá fejlesztettek saját magunk tényszerű megismeréséhez.
Nincs itt kérem alapvető különbség a mai és a régi kor embere között…amig élünk, sajna remélünk és ez a tény egyre több gondot okoz, ami egyre kevesebb jókedvet hagy meg a számunkra.
Végül elérjük a Boudha Stupat, ahol megkezdjük a messze magunk mögött hagyott életünkbe való visszarendeződést, hiszen messziről érkeztünk és hatalmas utat tettünk meg, nemcsak a térképen, hanem Ázsia ezen részének a szimbólumrendszerén keresztül, a saját életünk megismerése felé is.
Még pár nap és kilépünk mindebből…remélem fontos és meghatározó élményekkel, amik hatása még sokáig segít az életünk tényszerű értelmezésében.
Az első képen egy utolsó felvétel az Annapurnáról, majd a Swayambhu Stupa Kathmanduban, a környékén két gyakorlóval, aztán egy hentes és végül focizó szerzetes gyerekek.
Az Annapurna csúcsai.
Éjjel a Swayambhu előtt.
Gyakorló buddhisták a kathmandui Buddha Parkban.
Swayambhu Stupa cora.
Egy hentes kínálja a portékáját Kathmanduban.
A Sechen kolostorban focizó gyerekek.
