A meglátásom szerint, az egyetlen dolog, ami miatt nem érezzük a szabadságot, az a hiány.
Sőt, minél több a hiány, annál több a késztetés, amiből egyre több tennivaló származik…tennivaló, ami teljesen elveszi még a szabadság maradékját is.
Ugyanakkor, minél kevesebb a hiány, annál kevesebb a késztetés, amiből kevesebb tennivaló származik, ami nagyobb szabadságot jelent.
Tehát, amennyiben a szabadságot keresed, vizsgáld meg a vélt hiányaidat, illetve buktasd le a hiányaid általad való félreértését, ami művelet közben kiderülhet, hogy nem is hiányzik annyi minden, vagyis egyre kevesebb lesz a hiány, ami egyre több szabadságot hoz majd el.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képen:
A legutóbbi posztom óta elhagytuk Varanasit és ezzel átléptünk a hindu tanításokból a buddhista tanítások világába. A nepáli határ, most a megszokottnál is “melegebb” volt a helyi muszlim/hindu konfliktusok miatt, de szerencsésen eljutottunk a Chitwan Nemzeti Parkba, majd a dzsungel élmény után jött Pokhara és végül Kathmandu.
Holnap, ezután a végtelennek tűnő 19 nap után indulunk haza. A fáradtság végül elnyomja a kalandvágyat és idővel majd elhalványulnak az emlékek is, de mindazt, ami megtörtént velünk ezen az úton, soha nem fogjuk elfelejteni és talán örökre össze is köt minket. További jó utazást mindenkinek, bármerre is vesse az élet!
Az első képen még Varanasi, amint a Gangesz partján, egy markológép mellett száradnak az égetésre váró testek, amik előtt, a folyóba kotort hamvakból mossák ki táljaikkal az érinthetetlenek kasztjába tartozók a még értékes maradványokat, a sebészeti fémeket és az ékszereket.
A következőn a kilátás a kathmandui kolostor teraszáról, amiben két éjszakát is volt szerencsénk eltölteni…körülöttünk a Himalája lankái.
Majd egy pár “önmagától keletkezett” szobor egy másik kolostor falában, aztán egy Mahakala szertartás egy sakja szerzetestől dobbal és cintányérral, végül egy életkép két kathmandui hölggyel Bhaktapur utcáin.
