Holnapután…
Gondolkodom, vajon mi a legfontosabb kívánságom most, az indulás előtt.
Szeretném, ha a lehető legnagyobb mértékben ismernénk fel és mélyítenénk el a kapcsolatot a külső és a belső tapasztalataink között.
Ha felfedezhetnénk, hogy úgy az öröm mint a szorongás is belül van, és a legtöbb amit ebben a kérdésben tehetünk az nem más, mint annak a megengedése saját magunk számára, hogy minden felmerülő érzésünkbe feltétel és elvárás nélkül, manipulációtól mentesen merülhessünk bele, még ha eleinte félelmetesnek is tűnik ez az egész.
Ha ráérezhetnénk, hogy ami időközben a világban történik, az csupán a belső folyamataink hajszálpontos és kíméletlen megnyilvánulása, ezért más lehetőségünk nem is maradt -a számtalan taktikázással eltöltött év után- mint a megengedő szeretetteljes figyelem….de inkább a szívemmel mint a szememmel.
Én ezt szeretném!
