A saját tapasztalatom szerint, észak-India van érzésre a legtávolabb az általunk ismert és megszokott angolszász kultúrkörtől. Tehát ezen a planétán, az Indiába látogatókat fogja a legtöbb furcsaság fogadni.
Úgy általában…mire számíthatunk?
Azt vettem észre, hogy erre a másságra két módon reagálnak az emberek.
Az egyik és talán a kevésbé ésszerű, ugyanakkor a legzsigeribb reakció, amikor az utazó, minden Indiában látható szokatlanságot a már az általa megszokottal összehasonlít és rögtön az összehasonlítás után rá is süti a “jobb mint nálunk”, vagy “rosszabb mint nálunk” megítélés pecsétjét, ami ítélkezésben végül annyira el lehet veszni, hogy pár nap után már csak ezeket az ítéleteket mantrázva süllyed a megítélés mocsarába az odalátogató az élmények felfedezése helyett.
Szerintem, a felfedezést kritikára váltani nem jó csere, jobb lenne megmaradni a szemlélődés élménydús állapotában, de támadnak a sehova nem vezető kérdések: “Miért van kosz?”. “Miért nem takarítanak ki?”, “Miért nem mossák ezt le?”, “Miért??”
Na ezek azok a kérdések, amik nem vezetnek sehova. A megválaszolásuk helyett, érdemes arra fordítani a figyelmünket, ahonnan ezek a kérdések származhatnak és az pedig nem más, mint a “más”. Máshogy élnek, mást gondolnak a higiéniáról, máshogy szokták meg és más jelentéssel bír mindaz, ami számunkra ugyanezen megfontolásokból már egy más jelentést kapott.
Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy azért veszi az utazó a fáradtságot és kel útra, hogy valami mást tapasztaljon, mint amit megszokott. Ez, a másság tapasztalata jelenti magát az élményt.
Aztán odamegy ahol ezt az élményt sejti és pont azon értetlenkedik, amiért odautazott. Történetesen azon, hogy minden más. Igen, Indiában nagyon sok minden más, sőt észak-Indiában, hozzánk képest a legmásabb.
Dél valamivel könnyebb. Leginkább azért, mert régóta és sokan utaznak nyugatról oda, ami hatott az ott élőkre és csökkentette a különbséget az odalátogató nyugat és a házigazda kelet megszokásai között.
Emlékszem, a nepáli kormány honlapján olvastam valamikor:
“Ha ideutazol, ne akard a Himaláját megváltoztatni, hanem hagyd, hogy a Himalája változtasson meg téged!”
Milyen szép megfogalmazása ennek a kérdésnek!
Szóval. India nem könnyű terep a nyugatiaknak.
Ezért tartom fontosnak, hogy aki ide tart, az felkészüljön. Persze lehet rögtönözni is, de úgy gondolom, hogy a folyamatos kitettség érzése miatt, még a maradék biztonságérzetünk is hajlamos elillanni és amikor bizonytalanságban érezzük magunkat, akkor a túra tortúrává válik.
Tehát, amennyire lehet és ésszerű, készülj fel, ha oda tartasz.
A másik probléma, amikor túlparázod. Amikor egy estébe tömörítve megnézed az összes lehetséges csalást (scam) és erőszakot a youtube-on a területve vonatkozóan. Ezután, talán már elindulni sem lesz kedved.
Ezekkel a paráztatós beszámolókkal az van, hogy Indiában nagyon olcsó és szélesen használt a mobil, mindenki mindent rögzít és kommunikál, tehát ha történik egy abuzus ezen a földrésznyi területen, másnap minden portálon kint van és minden hírben megjelenik…lehet félni és megijedni alaposan.
Talán a legjobb hozzáállás, ha minden hírt, a hírnek megfelelő helyen, mértékben és fontossággal kezelünk.
A 7 “ne csináld”
Nézzük a saját tapasztalatom szerinti a tudnivalókat, amiket ha megértünk, akkor kevesebb bajjal utazhatunk ezen a területen.
1. Ne menőzz!
Erősebb a tekintélyelv, mint nálunk.
Egy hivatalnok, egy rendőr, sőt bármilyen egyenruhás, akár a kalauz a vonaton, hatalmas tekintéllyel bír.”Élet és halál ura” -szoktam viccesen megfogalmazni.
Ezt jó tudni, mielőtt hülyeségeken kezdünk el vitatkozni a tekintéllyel. Sőt, mielőtt egyáltalán elkezdünk vitatkozni.
2. Ne heveskedj!
Kiabálni és hevesen, érzelmesen kommunikálni (gesztikulálni) ciki.
Ez tény és ha erre ragadtatod magad, a megítésed is ennek megfelelően süllyed a porig egyből, ami megítélésből nem nagyon van visszaút, vagyis sok támogatót nem fogsz találni az érdekedhez, viszont ellenzéket igencsak.
Ha ezen túlmenően, fizikai megnyilvánuláson jár az eszed, mondjuk adnál egy taslit, erről aztán végképp lebeszélnélek. Ez Indiában totál szembemegy minden megszokással, erősen nem javaslom, még ha bármilyen megszokásodból eredően is helyénvalónak érzed.
3. Ne sértegess!
A területen, még a legnyomorúságosabb körülmények között élők is büszkén élnek. Sőt, az ehhez való jogot mindenkinek meg is adják. Vagyis így viselkedve, az itthon megszokott cinikus “humorba” csomagolt sértegetéssel élve, kiszorítod magad abból a közösségből, amire valójában a legnagyobb szükséged van az utazás során.
Ennek az ellenkezője is igaz, vagyis a türelem rózsákat terem. Sokat javíthat egy feszült helyzeten a nyitott, szembenéző, önreflektív, egyszerű és őszinte kommunikáció.
4. Ne vicceskedj!
Ezt ezerszer elcsesztem, így barátokat és támogatókat vesztettem el, vagy kezdtem elveszíteni. A humor a társadalom mélyéről fakad és közösség specifikus. Amíg nem érted, nem érzed és nem vagy otthonos bármilyen közösségben, ne próbálkozz vicceskedni, főleg ha itthon sem az erősséged.
5. Ne oszd az észt!
Az nyilvánvaló, hogy mindenki azt gondolja magáról, hogy tudja a tutit. Az is nyilvánvaló, hogy nem tudja, mert ha tudná, akkor nem nyomulna állandóan. De ha már nyomul, akkor legalább ne egy olyan területen és olyan összefüggésben, ami számára teljesen érthetetlen és idegen. Sok sztorit tudnék mesélni, hogyan rontottam bele emberek életébe a tanácsaimmal és hogy ezzel a bumfordiságommal mekkorákat estem seggre.
Úgy általában, talán hajlamosak vagyunk megokosodni akkor, ha mindig több van a zsebünkben, mint a helyiek éves büdzséje, de ebben az esetben a pénz csak papírdarab. A valós tapasztalat hiányzik a legjobban, amivel pont a helyiek rendelkeznek.
6. Ne politizálj!
Talán ezek után ezt már el sem kell magyaráznom.
Egy sztori azért az eszembe jut, amikor Nepálban (ebben a tekintetben hasonló Indiához) egy kocsmában osztottam az észt bebaszcsizva és szerencsére voltak annyira jó fejek a helyiek, hogy inkább elmentek, mint nyakon vágtak. Persze hogy politizáltam, okoskodva a saját polgárháborújukról, aminek szinte minden családban voltak áldozatai, ezért az elveknél, érthető módon fontosabb volt a fájdalom.
Vagyis okosabb sokáig csak figyelni és tanulni, mint sután megnyilatkozni.
7. Továbbá, úgy ámblokk ne akarj rendet tenni!
Sem a vallások, sem az emberek, sem a rendszerek, sem a szabályok között.
Ezek a jelenségek és jelentések, itt már réges régen alakulgatnak, és az emberek -akik ezt alakítgatják- köszönik, de jól vannak nélküled is. Az, hogy Te ezt nem látod, az abból fakad, hogy neked pedig az itthon van otthon. Nekik az otthonuk pont az, ami neked a fura. Ki mondta egyáltalán, hogy rendetlenség van? Nekik pont ez a rend.
Két hindu jógi, vagyis két Sadhu a Gangesz partján. A meggyőződésem, hogy ebben az esetben nem a megvilágosodás terjesztésének a valódi, hanem az üzleti modelljével állunk szemben, ugyanakkor ez mit sem számít, hiszen a látvány “tökéletes”. A valódi megvalósítást szinte lehetetlen kiszagolni, már csak azért is, mert aki ezzel bír, a legritkább esetben keresi az emberek társaságát. Pont ott érzi magát jól, ahol van és pont abban a ruhában, ami rajta van. Ez itt a képen nyilvánvalóan másról szól.
Talán ez is érdekel: Az indiai utazás veszélyei
Praktikus tanácsok indiai utazás előtt
Utazás előtt tájékozódj az éppen aktuális beutazási szabályokról és a beutazási feltételekről.
Van-e korlátozás, ha van, akkor mi az és mit kell tenni ennek megfelelően. Itthon sokkal könnyebb előre mindent elintézni, mint a területen rögtönözni és esetleg hazudozni.
Van Covid korlátozás? Van bármi online feltölteni való? Van bármi, amit be kell mutatni beutazáskor? Mit kell és mit lehet magammal vinnem?
Link: Konzuli szolgálat: utazási tanácsok – India
Mindig a legaktuálisabb infókat keresd, a helyzet gyorsan változhat. Hét évvel ezelőtt még csak személyesen az indiai nagykövetségen, vagy utazási irodán keresztül lehetett beszerezni az indiai vízumot, ma már mindez online kártyás fizetéssel és legújabban már egy applikáció is segíti a folyamatot.
Mit vigyünk?
Mivel én évente többször utazom Indiába, már a fejemben van a saját pakolási listám, de szerintem ésszerű mindent felírni egy papírra és onnan pipálni a bepakoláskor.
Alapvető infó, hogy mindent meg lehet venni Indiában, ráadásul olcsóbb mint itthon, tehát bizonyos termékeket inkább onnan hozok magamnak itthonra, mint innen cuccoljam oda.
Az időjárás kiegyensúlyozott, amikor száraz időszak van, akkor nem készülök semmivel esőre, bár ritkán eshet, de azt akkor megoldom kint egy rapid esernyővel, amit simán otthagyok ahol véget ér a zuhi. Aztán van amikor meg mindig esik, de az nem a száraz időszak és akkor meg éppen az esőre kell készülni.
Pakoláskor, a ruhák tekintetében a divatot, vagy amit a divatról eddig gondoltál, azt felejtsd el, vagy legalább ne legyen szempont. Amit itthon el sem képzelek, Indiában simán belehúzok egy zoknit a papucsomba, ha úgy érzem, hogy ez nekem jó. Ez, akár a papucsban a zokni, Indiában mind nem számít, viszont ami igen, hogy ne kelljen sok cuccot vonszolni magaddal az úton. Persze, vigyél amit akarsz, emlékszem először én is egy istentelenül nagy hátizsákkal mentem, ami mára egy “kabin” méretű táskává zsugorodott.
Összegezve, kevesebb dologra lesz szükséged a csomagodban, mint amit előre gondolsz, tehát ha lesz olyan kérdésed a pakolás közben, hogy vigyem-e, vagy sem, akkor inkább ne vidd.
Ja, és mosd, de inkább mosasd a szennyesed bátran. A színe talán nem lesz ugyanaz egy laundry után, de lehet hogy majd éppen tetszik az összes mosott ruha egyszíne. Ebből talán világossá vált, hogy olyan ruhákat vigyél magaddal, amiket nem sajnálsz. Sem akkor, amikor megsérülnek, sem akkor, amikor elkeverednek. A táskákkal ugyanez a helyzet. Sokszor feldobjuk egy dzsip tetejére, egy pánttal erősen rászorítjuk egymásra, recseg-ropog az összes, majd amikor 12 óra múlva levesszük halál porosan, már bánod, hogy nem a legrosszabb táskádat hoztad el otthonról.
Barátkozni ér!
Sőt, én nagyon is szeretem az emberen keresztül megismerni a helyet. A kapcsolódás, a világ ezen területén nagyon udvarias, a megszokottnál lassabb dinamikájú, nincs nagy lelkizés 20 perc után, nincsenek drámák, viszont van small talk, általánosság, aztán el lehet kanyarodni a mélyebb vizek felé, de az általam előbb leírtak figyelembevételével.
Az indiai társadalom alapvetően büszke, udvarias, tapintatos, ugyanakkor nyitott és érzékeny.
Nekem, ennek a fennhangon röhögős, vállveregetős, bizalmaskodó, szókimondó belvárosi srácnak eleinte nem nagyon volt “rajongó tábora” Indiában és ma már teljesen meg is értem, hogy miért.
Észak-India angol gyarmat volt, ennek megfelelően az angol nyelvismerettel elég jól elboldogulhatsz, sőt, még néha rá is érzel a helyiek használt nyelvére, ami nem a hivatalos nyelv, ami a hindi, de nem is az általad ismert angol, hanem valahogy a kettő között, mint ahogy a megnevezése is erre utal, hinglish.
A “becsapni” szó jelentése is más, mint amit mi megszoktunk itthon.
A helyiek, természetesen ugyanúgy pénzt akarnak csinálni, mint ahogy bárki más bárhol a világban, de az ehhez való termelőeszközökkel gyakran nem rendelkeznek. Tehát ami jobb híján marad, az a helyismeret, amiből profitálhatnak. Ezt ki is használják és amikor ez nyilvánvalóvá válik az odalátogató számára, könnyen ítélheti meg a helyzetet becsapottként, pedig ami valójában történt az az, hogy az egyik ember érvényesítette a helyismeretének az előnyét a másik ember kárára. Ez általában pénzbe kerül, de a helyismeret pénzt is ér.
Az is igaz, hogy nehéz találni bárkit, aki nem korrupt. Szinte mint itthon….főleg 1-2 évtizeddel ezelőtt. Tehát ebben sem más az indiai, csak más pillanatában van éppen ennek a kérdésnek az evolúciós folyamatában.
Talán az lehet furcsa, hogy nem nagyon kell korrumpálni senkit, az ajánlat általában házhoz jön, de ha nem, ne légy túl szemérmes az ajánlatoddal.
Enni és inni jó
Étkezés, vagyis ami bemegy az idővel ki is jön….de nem mindegy hogy hol, mikor és hogyan.
Ebben az ügyben 20 éve próbálok stratégiákat felállítani, de be kell valljam, hogy átlagosan évente egyszer teljesen lever a gyomorrontás.
A szerencse, hogy nagy rutinnal és bizalommal fordulok a helyi antibiotikumokhoz, aminek a beszerzéséhez Indiában nincs szükség orvosi receptre.
Én a kellemetlen tünetek másnapján elkezdek egy öt napos kúrát, aminek az első napja után már kontrollált helyzetbe kerülök. Közben szinte végig koplalok, pár nap koplalás után meg már nem kérdés, hogy vajon szeretem-e üresen a rizs…addigra egy tállal belőle maga a mennyország. Persze sok innivaló, még akkor is ha valaki utálja a vizet. (ilyet is hallottam a saját fülemmel)
A gyomorrontás ezen a vidéken gyors, kegyetlen és erős, ugyanakkor a felépülés is hasonlóan gyors lehet, ha nem hagyjuk elkanászodni a helyzetet. Én nem hagyom. Akkor szoktam bajban lenni a velem utazók esetében, ha találkozom antibiotikum ellenzővel. Mivel a győzködés nem az én asztalom, ilyenkor sokáig maradhatnak a tünetek, tehát a meglátásom az, hogy érdemes az antibiotikumok esetében az eltökéltségen egy kicsit (pont egy kúrányit) lazítani.
Persze, lehet hogy nem baktérium, hanem vírus, de mivel az antibiotikum szinte mindig segít, ezért hajlamos vagyok arra a következtetésre jutni, hogy baktérium volt a ludas.
Ami baktérium nem feltétlenül az étellel jut be a szervezetünkbe, hanem mondjuk a levegőben szállingózó porral és ezért szinte elkerülhetetlen a találkozás egy, a nyugati szervezet számára nem ismert kórokozóval, ami nyilván meg fogja tenni amit megtehet, történetesen azt, hogy kórt okoz.
Egy szemlélődő a Gangesz partján. Ezen a helyen megpihenni jelentőséggel bír. Pusztán azért, mert itt annyi minden szól az önvaló kereséséről, hogy könnyen maradnak az ember gondolatai is ennél a témánál. Ha pedig a figyelem itt kutat, akkor eredményt is itt talál….csakúgy, mint egy ellenkező esetben, ahol a figyelem nyugaton talán épp egy technikai eszköz körül lézeng, ezért nyilván megoldást is itt, egy eszköz körül talál majd. Vajon melyik felfedezésre van az életünk könnyebbé tételéhez nagyobb igényünk? A kérdés költői.
Alap higiénia
Érdemes lenni az alap higiénia kérdésében, vagyis nem piszkálni az arcot koszos kézzel, nem turkálni a szájban, nem vakargatni a sebeinket, mert megfizethetjük az árát a hanyagságunknak.
Érdemes figyelmet szánni a tisztaságra és a tisztaság vágyának engedni. Akár naponta többször tusolni, kézfertőtlenítőt nem csak étkezés előtt, hanem a tisztaság vágyától vezetve akár óránként használni.
Érdemes egy-egy fertőtlenítő cukrot 3-4 óránként elszopogatni, a szembe valamilyen műkönnyet csepegtetni, hogy elkerüljük a nyálkahártya kiszáradását a szemben és torokban és ezzel is támogassuk a működését.
A környezet megterhelő, az okos védekezéssel sok kellemetlenségtől szabadulhatunk meg.
Az orvosi ellátás szintjei:
Felcser: Vagyis patikus, aki megnézi a problémát és ad rá egy gyógyszert.
Ez egyrészt egyszerű, olcsó és ha nincs nagyobb baj, elégséges.
Orvos a saját rendelőjében: Amikor orvosokkal utazom, észrevettem, hogy nem lehet őket megnyugtatni a saját bajuk esetén patikussal és ekkor megyünk az orvoshoz. Ellenőrizetten megfelelő hatóanyagot írnak fel, ami egyrészt megnyugtató, másrészt hatásos.
Klinika: Egy 25 nm-es helyiség, ahol megvizsgálnak és akár infúziót is kaphatsz. Amíg beléd folyik, addig élvezed a klinika vendégszeretetét és a végén még számlát is kapsz, amit az utasbiztosításod utólag térít.
Kórház: Amikor a Klinika minőség kevés és ténylegesen eszkábálni kell valamit a testeden, akkor a legjobb egyből a kórház. Én meglepően jól tudtam magam érezni egy ilyen helyzetben. Az ellátás jobb volt, mint amire számítottam, az emberek kedvesek és az elvégzett munka is sikeres…mert hát itt írom most is ezt a szöveget azzal a kezemmel, amit sikerült átfúrnom egy kerítéssel, annak az átmászása közben. Mondjuk ez Nepálban volt (ebből a szempontból is ugyanaz mint India) és télen, ezért a műtőt nem kellett hűteni és végre volt értelme a hidegnek, mert egészen addig csak szimplán fáztam.
Milyen oltásra van szükség?
Ezt a kérdést, a Covid szempontból éppen az aktuális helyzetnek megfelelően kell kezelni.
Egyébként nincs kötelező védőoltás a Magyarországról Indiába beutazóknak. Én annak idején mindent magamba tolattam, de akkor még nem volt divat az oltáson gondolkodni. Mára szinte minden kikopott belőlem, de mivel nem tapasztaltam semmi bajt, ezért nem is oltattam magam újra. Egyedül a Hepatitis A,B elleni védőoltás az, ami bennem maradt és egész életre szól, tehát tegyél az ízlésed szerint ebben a kérdésben, vagyis ahogy neked tetszik…de leginkább amit a félelmed diktál.
Malária szempontból a 2. besorolásban van India, ami ugyanaz, mint amiben Thaiföld. Mégis, Indiába menet mindenkinek az eszébe jut a malária, Thaiföldre meg kiruccannak az emberek karácsonyozni minden malária gondolat nélkül.
Bár szedtem én is annak idején Lariam-ot malária ellen, de mostanában inkább a szúnyogtól védekezem, mert ha nulla csípés van rajtam, akkor nulla az esély a maláriára.
Az én étkezési protokolom
Csak éhesen enni, a jóllakottság érzésének a 70%-ig. Egynemű ételeket, ami inkább száraz, mint szaftos. Ártalmatlanok a pirított rizses ételek ezzel-azzal, de a húst érdemes elkerülni. Én bízom a hőkezelésben, minden főtt ételt forrón fogyasztok.
Csapvizet nem iszom és a velem utazóknak azt szoktam tanácsolni, hogy még a fogmosásnál is palackos vízzel öblögessenek.
Én nem hiszek az alkohol ezirányú (gyomorrontás elleni) felhasználásában, de csapatépítésnek amúgy kiváló a közös lerészegedés, ezért támogatom.
Kipróbált helyeken eszem, ott, ahol egyszer már megúsztam a bajokat. Keveset és egyformát, nem össze-vissza, nem eszem meg a hőkezeletlen tartozékokat a tányéron, pl. a díszítést és nem rakom tele a hasam még akkor sem, ha ízlik az étel.
Végezetül, nagyapám egy régi idézete jutott az eszembe, miszerint nem azért él az ember hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen.
Én szeretem az indiai ételeket, de fontosabb számomra egészségesen és erővel telve utazni, bár pont a legutóbbi túrán töltöttem a fél éjjelt egy vonat mellékhelyiségében, ahol még a gatyámtól is végleg el kellett búcsúznom. A helyzet cirka ennyire kiszámíthatatlan ez ügyben, a nyilvánvaló biztonsági intézkedéseket és a saját protokolom mindig betartom, viszont a többit a szerencsémre bízom.
A témát lezárva…
A téma nincs lezárva.
Sőt, fontosnak tartom életben tartani ezt a gondolatmenetet, hiszen minden egyes új helyzettel új tapasztalatot szerzünk, aztán minden új tapasztalat beépül a saját rendszerünkbe és mindez adja majd meg azt a biztonságot, ami ahhoz szükséges, hogy a külső ingerekre kíváncsian és élvezettel töltsük az időnket Indiában…hiszen alapvetően ettől a kíváncsiságtól vezetve utazunk oda.
