Élőben Nepálból:
Kathmandu (Boudha)
A reggeli után egy gyors és nem végső búcsúzás a kolostortól, fogunk 2 taxit, és át a városon. A Thamelt csak érintjük, a mi célunk egy számomra sokkal izgalmasabb hely, a Boudha sztupa.
Ha láttátok azt a filmet, amiben a nyugati kissrácot elviszi az apja Nepálba, mert egy mester újjászületéseként ismerték fel, akkor ebben a filmben, ezen a sztupán csatangol el a srác, persze aztán megkerül.
A látvány, egész a bejártig olyan, mint bármely más hely Kathmanduban, aztán bumm…meglátod és kész. Eddig bárhogy is magyaráztam bárkinek, mindig alábecsültem a látványát.
Tehát egyszercsak ott van, és azt érzed, hogy ide bizony kevés lesz a két nap.
Megyünk körülötte, aztán felmászunk rá, aztán megint lent, mint a gyerekek. Imádom ezt a játszóteret!
A tibeti orvos mindenkit érdekel, van aki minden nap megkérdezi, hogy “mikor érünk már oda..?”.
Én megbízást is tejlesítek, a régebbi társaimnak is hozok újra gyógyszert, aztán otthonról postázom a szélrózsa minden irányába.
Ráadásul most is lebetegszem -mint mindig- a túra végére, köhécselek, ezért én is beállok a sorba a dokihoz.
Szeretem ahogy rám néz, szeretem ahogy megérinti a csuklóm. Egy pillanatra azt érzem, hogy a legjobb kezekben vagyok.
Kapok teát, bogyót, figyelmet.
Eljött az utolsó nap.
Ezt is a Boudha mellett töltjük, de a figyelmünk nagy részét már az ajándékok megvásárlására fordítjuk.
Hangtálak, fülstölők, teák, nepáli kézműves termékek, sőt egy fűszereshez is beugrunk brutál erős csiliért és curryért.
Este az utolsó vacsora, stílusosan egy tibeti étteremben.
Hol vannak már az úton “régebben” átélt élményeink, az égető a Gangesz partján, Raj tanítása a szeretetről, a Csenrézig pudja a manangikkal, a napfelkelte az Annapurnánál, vagy a Holi fesztivál Delhiben…
Az észbontó taxik, az éjszakányi vonat, a megállíthatatlan dzsippek, vagy éppen a kullogás a hajnali állomásokon a hordárok után. Majdnem 3 hét, benne a mi életünk tapasztalata Ancsával, Ázsiáról, a világról, magunkról.
Talán másnak is érték, talán másnak is fontos, másnak is számít.
Ezt gondoljuk most, így látunk, így érzünk, így élünk.
A csapat, nélkülem folytatja tovább a túrát Bhutánba, ahol 4 különleges napot fognak eltölteni egy ismerősünk meghívásának a jóvoltából.
Az utazás viszont ezután sem ér véget….jó utat barátaink!