Még mindig Varanasi, ahol az alaphangulat ősi, a belváros középkori, viszont a gyerekek egysoros görkorival koszorúznak a Gangesz parton reggel, míg a szüleik a fürdési szertartást végzik.
Majd észreveszünk egy tök új graffiti egy házfalon a folyó mellett, amely a legfrissebb politikai eseményre reagál, a márciusi pakisztáni légiharcra Kashmir tartományban. (az egyik fotón)
Mindez az égetők tövében, ahol még mindig minden máglyát az “örök” lángról gyújtanak be, csakúgy, mint az elmúlt 3-5000 évben.
Ezen a helyen az “idő” számomra új értelmezést nyer, de minimum a régi értelmezését veszti el, amely jelenség egyszerre felkavar és meg is nyugtat.
Hiszen ha ez itt megtörténhet, még az is lehet hogy máshol is…végletes esetben kiderülhet, hogy még az idő is egy szabadon és bármikor újraértelmezhető fogalom.
A képeken az égető éjjel és nappal, a napfelkelte a Gangeszen, végül a graffiti a pakisztani légiharcról.