Nagy csábítást érzek akkor, amikor azt olvasom, hogy “tervezzem meg a jövőm”, meg azt hogy “tudatosan teremtsem meg amit akarok”.
Aztán arra gondolok hogy mire vágytam huszonévesen, és egyáltalán nem jövök lázba attól, ha most az lenne nekem-velem.
Miért nem csináljuk azt, hogy meghagyjuk azt az egyetlen vágyat, hogy érezzem jól magam….minden további feltétel nélkül?
Miért nem maradunk meg ennyinél, miért bonyolítjuk?
Csak érezni azt hogy klassz minden, ez pedig annyi módon megjelenhet…és akkor innentől már elég a kíváncsiság.
Oké, a lottó ötös kivétel, az legyen tuti…