Rájöttem, hogy mi hiányzik most a legjobban.
Az az élmény, hogy nem azért játszom (csinálok bármit), mert szükségem van bármire is amit a játék (aktivitás) eredményeként várok el, hanem egyszerűen a játék miatt játszani.
Amiatt, ami éppen most történik.
Húú de jó lenne ez!
Nem azért edzeni hogy szép legyek, nem azért tanulni hogy legyen munkám, nem azért dolgozni hogy legyen pénzem, nem azért berúgni hogy felejtsek, nem azért beszélgetni hogy elmondhassam, nem azért ölelni hogy az ölelés biztonságában tudjam magam, nem azért mosolyogni hogy visszamosolyogjanak, nem azért elhinni bármit is hogy tartozhassak valahová, nem azért megjátszani bármit hogy elhiggyenek rólam valamit, nem azért írni hogy elolvassák, nem azért kedvesnek lenni mert “jó karma”, nem azért hajtani mert félek lemaradni, nem azért élni jól mert ciki rosszul élni, nem azért utazni hogy szabadnak érezzem magam és nem azért együtt lenni hogy ne legyek magányos.
