Addig a pontig megértettem a folyamatomat, hogy nem a dolgaim kerülgetését kéne a célomnak tekinteni, hanem a dolgaim megismerését. Legyen ez akár egy vágy, akár egy félelem, vagy akár bármi, sőt akár minden amit egyszerre érzek.
Viszont ahhoz, hogy bármit is megismerjek, a véleményem szerint közel kell merészkednem hozzá, ráadásul tisztán a megismerés szándékával.
Most, ahogy ezeket a sorokat írom, hirtelen meg is értettem, sőt egyre jobban tetszik ez a játék… a megismerés játéka.
Az érzékelésem biztonságából szemlélődve, a mindig éppen felbukkanó jelenségektől nem menekülve és utánuk sem szaladva, a helyzeteket a kíváncsiságomtól engedve, de pusztán a megismerésük szándékával követve… ez de jó is lenne így!
Úgy tűnik, hogy mindezt most könnyebb kipróbálni az egyszerre biztonságos és szórakoztató természetben, a Chitwan Nemzeti Parkban, Nepálban… aztán megjelent egy orrszarvú.
