Amikor elérünk a Himalájához, eltölt a nyugalom.
Hiszen olyan mozdulatlan, olyan változatlan, olyan állandó….bizonságot sugall, a változatlanság biztonságát.
Vonzó elképzelés, valahogy megpróbálni változatlanná válni és ebben az illúzióban kiteljesedve érni el a vágyott és keresett biztonságot.
Aztán az eszembe jut egy magyar tanítóm ötlete…mindehelyett az akarás helyett, inkább realizálni a folyamatos változásban lévő biztonság lehetőségét.
A megragadás eröltetése helyett, a változásnak átadva magam, a változatlanság biztonságának hamis illúziója helyett a változás folyamatosan jelen lévő élményét természetesnek tapasztalva és élvezve.
Emlékszem, mennyire felvillanyozott amikor erröl az ötletről először hallottam!
A képeken, ahogy az Annapurna felett felkel a nap.
