Csak ülünk egy felhő szélén…aztán jön felém egy kósza gondolat….hess, most ne, most más dolgom van, most csak ülök a felhő szélén.
Aztán megrángatja a gatyám szárát ugyanaz a gondolat, de észreveszem, hogy ha megérzem az érzést ami hajtja az zavarni fog, inkább megint hess innen gondolat, persze érzéssel együtt.
Csak ülünk egy felhő szélén és jön egy késztetés -persze mögötte ugyanaz az érzés szinte már láthatatlanul- amit már nem tudok figyelmen kívül hagyni, megindulok és teszek-veszek, csak nehogy az a bitang érzés ami nekem nem tetszik, nehogy az maradjon velem.
Ahogy jövök-megyek és teszek-veszek, egyre több kellemetlen érzésem majd konfliktusom támad, de szerencsére egyre több a tennivalóm is….majd foglalkozom az érzéseimmel akkor ha a tennivalóim csökkennek, majd “beleállok” a konfliktusaimba akkor ha lesz rá erőm.
Aztán betegség, talán gazdasági válság, talán mindkettő és a társam is pont most mondta amit mondott, ráadásul a szeretteimnél is áll a bál…jó lenne csak egy felhőn ülni és lógatni a lábamat, de a munka, a párkapcsolat és az egészség frontján minden súlyosbodik, kinek van ilyenkor ideje megállni….
Egy végigmenekült élet, ami egy észrevehetetlenül apró érzésre adott hessintéssel kezdődött és a legnagyobb, ugyanakkor a legfájóbb félreértéseken át vezetve bontakozott ki és teljesedett be.
A véleményem, hogy mindebből a szarból a kilépési pont most, ebben a pillanatban is ott van bárkinél.
Csak ülök egy felhő szélén…aztán jön egy gondolat, észreveszem a mögötte lévő érzést…akár kellemetlen akár kellemes, szeretetteli és efogadó figyelemmel kísérem (talán mint ahogy egy anya figyeli támogatóan a világot éppen játszva felfedező gyermekét), aztán az érzés és a gondolat is hopp, eltűnik én meg csak ülök tovább.
– Hogy mi az élet?
– Most azt érzem, hogy bármi lehet az.
– Hogy mi az amit szeretnék?
– Hogy lehessen bármi.
www.kekszcoaching.hu
A képen a tér, ahol játszottunk.
Azt érzem, hogy több történt mint amit előre terveztem, de ehhez mégsem kellett több mint mi, illetve egy őszintébb saját magunk. Ez azért tűnik most jó hírnek, mert ha ez történhetett itt igy, akkor bárhol és bármikor megtörténhet hasonlóan.
A “haza akarok vinni valamit a hangulatból” késztetése helyett én inkább magát az elvet csomagolnám be útravalóul. Az elvet, ha úgy tetszik a receptet, amivel bárhol előidézhetem ugyanezt a hangulatot.
Azt gondolod hogy ez bonyolult?
Tűnhet úgy, de ha már tudod hogy merre keresd a hozzávalókat magadban, akkor majd rájössz hogy mindig is veled volt minden.
Kalandra fel, hozzá pedig jó szelet barataim!
Vitorlás coaching a Balcsin.
www.kekszcoaching.hu
Én abban hiszek, hogy lehet jobban lenni, sőt bárki érezheti magát jobban.
A kérdés a hogyan…és ebben a pillanatban el is indult egy folyamat, amibe szerintem a lehető legtöbb energiát érdemes tenni…aztán amikor minden elképzelésről kiderül hogy szükségszerűen zsákutca, akkor majd lesz egy pillanat amiben elveszik a cél, de megmarad az energia.
Remélhetsz bármit és félhetsz is bármitől, én állítom, hogy ez a pillanat közelebb van hozzánk mint gondolnád és amire szükség van az inkább “felejtés” mint tanulás, inkább adás mint szerzés, de még inkább fel- illetve átadás.
A víz tart, a szél hajt…mozgásban vagyunk, de szinte céltalanul. A figyelmünk pont itt…minek is terveznénk bármi mást mint ami éppen van.
Számomra ez az állapot példázza leginkább a vágyott hangulatomat, ezért is érzem az ebben az állapotban levést a legnagyobb segítségnek a vágyott hangulatom kibontakozásához.
Vitorlás coaching a Balcsin…. “majd meglátjuk”. 
🙂
www.kekszcoaching.hu
Az ötödik KEKSZ, amikor nyolcan együtt, egy csapatként vitorlázunk a Balcsin.
Nagyon spontán az egész folyamat kívül és belül, sok beszélgetéssel és kalanddal, a megannyi lehetséges feltétel és körülmény miatt szinte céltalanul…valahonnan bárhová tartva… a célratartás helyett a jelenlétre figyelve, a cél fürkészése helyett a kibontakozást érzékelve.
Közben egy szervezetként létezünk, és ez az organizmus, a közösségünk adja a támogatást egy komplexebb működésünk felismeréséhez.
Ha a létezés ilyen hangulata -mint lehetőség- kialakul bennünk, akkor ez bármikor újra lehetségessé és felidézhetővé válik ezentúl.
Lebegve és sodródva, a cél üldözése helyett inkább őszinte természetességgel kibontakozva…mégis magabiztosan, az életünkbe egyre inkább bevonódva….mint ahogy megjelenik, lejátszódik és tűnik el minden.
Vitorlás coaching a Balcsin:
www.kekszcoaching.hu
A kapcsolatunk margójára:
Az egyetlen dolog amit adni szeretnék neked az az, hogy ha együtt vagyunk, akkor könnyebb legyen saját magaddal lenned azért, hogy mélyen megismerd önmagad.
Nem akarok azért veled lenni, hogy arra használj, hogy velem játszd tovább a saját őrületedet, amit azért játszol, hogy ne kelljen megérezned azokat a félelmeidet amik alapvetően mozgatnak vagy éppen gúzsba kötnek.
Cserébe ígérem, hogy én sem kérek tőled ettől mást, mert érzem, hogy tőled a nekem legfontosabbat kaphatom, magammal együtt maradni még akkor is ha néha fáj és akkor is ha máskor meg jó és csakis azért, hogy mélyen megismerhessem önmagam.
Azt érzem, ha ez lehet így, akkor ez nekünk a lehető legjobb.
Ha viszont nem lehet így, akkor mi másért lennénk vagy vagyunk kapcsolatban?
Nekem ne papolj karmáról, sorsról vagy végzetről és ne is ringasd magad az “ennek így kell lennie” negédes illúziójával!
Ha készen állsz akkor induljunk és merüljünk, viszont ha nem állsz készen, akkor ismerd be hogy csak azért keresed a társaságom mert félsz egyedül lenni…és ha ezt megvallod akkor még van esélyünk és ha Te is akarod, akkor bizony gyere és ragadjuk meg a pillanatot!
Csak ülünk egy felhő szélén…aztán jön felém egy kósza gondolat….hess, most ne, most más dolgom van, most csak ülök a felhő szélén.
A képen a tér, ahol játszottunk.
Én abban hiszek, hogy lehet jobban lenni, sőt bárki érezheti magát jobban.
Az ötödik KEKSZ, amikor nyolcan együtt, egy csapatként vitorlázunk a Balcsin.
A kapcsolatunk margójára: