Minden kellemetlen jelenség, dolog és helyzet csak addig borzaszt, amíg kapcsolatba nem kerülök a mélyükben rejtőző saját félelmeimmel.

Amint ezek a félelmeim immár szabadon megjelenhetnek, a magvukban lévő fájdalom végre feloldódhat, aztán szétesik a félreértés maga…végül a helyzet elveszíti minden fájdalmát, sőt az összes maradék kellemetlenségét is.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. március 30 – április 19.

A Chitwan Nemzeti Parkból északra tartunk, mígnem elérjük a Himalájában az Annapurna alaptábort. Innen újra keletnek fordulunk és besiklunk Kathmanduba, a tibeti Buddhista kolostorok mély jelentésű rendszerébe.

Fárasztó, de kalandos 19 nap van mögöttünk, ahol nem csupán a világ, kultúrálisan legtávolabbi bugyraiban jártunk, hanem az út szimbolikáját és jelentését megértve a saját érzelmi rendszerünkön is keresztülfúrtuk magunkat. Az élményeink feldolgozásához még hónapokra lesz szükség, de idővel majd minden a helyére kerül.

A két havas fotó az Annapurna alaptáborban készült, a következő meg Kathmanduban, az út szélén pihenő öregekről. Aztán a két sztúpa, amik körül -állítólag- az álmok valóra válnak és végül a kolostor, amiben volt szerencsénk 3 éjszakát is eltölteni.

Élni, leginkább hobbiból érdemes és ebben talán egyet is érthetünk.
De ha ebbe a “hobbiba”, az élvezet mellé bármilyen akarat is belekerül, a feszület beindul, a cél begyullad, a tettvágy fellángol és máris el van cseszve mindaz, amiért élni valójában érdemes lenne egyáltalán.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képen:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. március 30 – április 19.

Varanasi, bár nem egy könnyű terep, számomra az egyik legizgalmasabb hely a túránk során. Itt folyamatosan karnyújtásra van, vagyis elérhető mindaz, amit otthon sikeresen kerülök el. A mocsok, a tömeg és a halál.

Ezután következik Bodh Gaya, ahol a történelmi Buddha célbaérésének utolsó lépésein ballaghatunk végig, tisztán megértve azt, hogy a saját rendszerünk hibás működése pont ugyanazokból a félreértésekből fakad mint anno….ráadásul mindenki pont ugyanígy van ezzel.

Ezt a felismerést jól esik kipihenni a következő helyszínen, Nepálban egy szafarin, ahol ennyi év után -a kép tanúsága szerint is- végre tök közelről talalkoztunk egy tigrissel.

A képeken egy Brahmin, amint a tűzszertartást végzi a Gangesz partján, majd majmok a Mahakala barlang előtt, ahol Buddha maga is végezte a megvilágosodása előtt az éppen a legjobb ötletnek tűnő gyakorlatait, majd három kép magából a kertből.
Hajnalban léptük át a határt a következő istenhátamögötti helyről készült fotón, végül a találkozás a tigrissel, aki persze félelmetesnek tűnik -mint a tigrisek általában- de én nagyonis megkedveltem.

Az állításom az, hogy ha éppen jól érezzük magunkat, akkor annak csak egyetlen valódi oka lehet, mégpedig az, hogy éppen nem érezzük magunkat rosszul.

Ha pedig ez így van, akkor miért azzal foglalkozunk, hogy mi tenne minket boldoggá, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, ami éppen elszomorít?

Vagyis, a rosszkedvünk valódi okaival kellene foglalkoznunk és nem arról képzelegnünk, hogy most éppen mi volna jó.
Amíg ebben az ördögi körben tekergünk, amíg egy “jóval” szeretnénk megoldani a “rosszat”, csak bujkálunk a valódi problémáink elől és közben egyre fáradtabbak, keserűbbek és elveszettebbek leszünk.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. március 30 – április 19.

Delhiben nem időzünk sokat, bár izgalmas hely. Irány a Taj, majd végre Varanasi, amit a holtak városának is neveznek. Nem véletlenül, hiszen itt minden a halálról szól.
Pár portrét láttok Delhibôl, aztán egy kép Varanasiból az égetôből, ahol 0-24 órában égnek a halotti máglyák.

.

Ne a megerősítést keresd, inkább a saját tomboló bizonytalanságod érvényesítsd és tudatosítsd magadban!

Ekkor végre az lehet ami van, annak ellenére is, hogy éppen pont ezt, a bizonytalanság érzését szeretnéd a legkevésbé.
Paradox módon, csak innen, az éppen itt érzett bizonytalanságból lehet biztonságosan elindulni, mert ekkor pont ez az egyetlen biztos pont.

Maga a bizonytalanság….még akkor is, ha éppen ettől szaladnál világgá.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. február 21 – március 11.
Még pár életkép Varanasiból, egy ember kobrákkal, a Gangesz és egy tűzpudja, majd egy égő halotti máglya a folyóparton. Aztán továbbállunk, megcélozva a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyszínét.
Így jutunk el Bodh Gayara, ahol az egész buddhista világ képviselteti magát egy-egy kolostorral. A képen a bhutáni…és útközben egy öreg indiai fügefa.
Ezután átlépjük a nepáli határt és egy nemzeti parkban pihenünk. A képen egy orrszarvú (elefánthátról fotózva), majd újra északra tartunk és végre elérjük a Himaláját. Ez az Annapurna régió, a képen a Phewa lake és a hétezres Fishtail (Machapuchare), amint elönti a felkelő nap fénye.

Varanasiban éjjel-nappal égnek a máglyák, rajtuk egy-egy emberi test. Valaha valakinek a kedvese, anyja, apja…itt van lehetőség bőven a ragaszkodás megvizsgálásához.

Bodh Gayan, Buddha megvilágosodásának a helyszínén be tudjuk járni és megismerni az egész világ összes buddhista felekezetének a kolostorát. Ez történetesen a bhutáni.

Motorral a Mahakala barlanghoz. Közben megállunk az öreg Banyan fánál.

A napfelkelte Pokhara mellől, a Phewa tóval a háttérben.

Most elefánthátról sikerült összeakadnunk egy orrszarvúval Nepálban.

A napfelkelte Pokhara mellől, a Phewa tóval a háttérben.

Az Annapurna, ahogy a nap legelső sugarai öntik le a csúcsait.

Szerintem nem az a kérdés, hogy hogyan készítsünk kényelmesebb bútorokat és gyorsabb autókat, hanem az, hogy mitől fog megszűnni, vagy egyáltalán megszűnhet-e az örök elégedetlenségünk…ez a határtalan éhség.

Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –

A képeken:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. február 21 – március 11.
Pár életkép az utcán Delhiből, aztán a fűszerpiac, ahová inkább elhívják a borbélyt, minthogy időt szánnának a felkereséséhez, végül egy esküvői menet.

Másnap Agra, vagyis a Taj Mahal a szállónk teraszáról, aztán közelebbről, majd a rákövetkező napon a tömegen keresztül elérjük a folyót.

Mindig Delhiben kezdünk, ami nekem nem a kedvencem, de rendkívül kalandos. Agrában a Taj szinte kötelező és valóban csodás, de aztán végre Varanasi, a holtak városa…..bumm.
Végre, az élet valóban olyan fontos kérdéseire tudjuk a figyelmünket fordítani, mint mondjuk a halál.

A halál, amit otthon tabuként kezelünk, itt a hétköznapok leghétköznapibb eseménye, ezzel a közvetlenséggel pedig esélyt kapunk az elfedésével épp ellenkező irányban lévő felfedezésére.
Igazán csak ekkor derülhet ki, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán olyantól félni, amit nem is ismerünk….vagy talán alapvetően és teljesen másról van szó…még az is lehet, hogy csupán használjuk a halál imágóját a legnehezebb érzéseink önmagunktól való távol tartásának a magyarázatára…?

Delhi óvárosában a Jaman Masjid mecset minaretjéből ez a látvány fogad…íme az öreg Delhi.

Delhiben érdemes kicsit sétálni is, hiszen ekkor megmutatja magát a város valódi arca.

Delhiben érdemes kicsit sétálni is, hiszen ekkor megmutatja magát a város valódi arca.

A Taj a szállónk tetejéről.