Itt nincs “B” terv. -szoktuk mondani.
Csak megyünk előre…persze valami majd jön szemben.
Egy látvány, egy inger, egy helyzet, valami, amit talán zsigerből el szoktunk kerülni, mert el akarjuk kerülni.
Az én tapasztalatom szerint, ez a hagyományos értelemben értett és megszokott elkerülés, inkább egy kitérés, ami valahogy sosem sikerül elég jól.
Itt ilyen kitérés nincs, viszont (ezért is) kipróbálhatunk más stratégiákat.
Mondjuk nézőpontot váltunk, ami nem egy manipulatív önámító logikus döntés, hanem egy folyamat felismerhető része.
Hangsúlyozom, hogy én most itt nem arról az önbecsapásról beszélek, miszerint “nézd máshogy”, mert ebben a “nézd máshogy”-ban nem hiszek.
Én a “nézd így, nézd úgy!” megközelítést erősen manipulatívnak tartom, ráadásul nálam nem is működik, ezért helyette azt mutatom meg, hogy belemerülve egy helyzetbe, amikor feltétel nélkül vállalom minden pillanatát, akkor elkezd megváltozni. Valóban, …igazán megváltozni. Nem azért, mert szeretném hogy a helyzet megváltozzon, ebben itt már semmi tudatos akarás nincs ….viszont megváltozik, sőt, olyanná változik, amiben őszintébb és azonosabb lehetek saját magammal.
Na ez egy nagyon jó érzés.
Egy csomó ilyen helyzetet kipróbálunk majd, hogy pontosan megismerje mindenki a saját működését, és felismerhessen bizonyos jeleket a “kilépésre” bármely helyzetből.
Mindezt Indiában és Nepálban, élesben, de mégis biztonságban.
“Itt nincs “B” terv” -szoktuk ilyenkor mondani.