Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ebben a témában az adatokat tekintve nem vagyok mértékadó, viszont annyiszor voltam itt, hogy mégis kialakult bennem valami ezzel kapcsolatban.
Indiai barangolásaim során, azok között a helyek között, ahova most is járok, ez a hely volt a legutolsó, amit időrendben felkerestem. Azért, mert annak idején, gyakorló buddhistaként egyáltalán semmi nem vonzott ide. Nem érdekeltek az épületek és nem érdekelt a történelem, amit kerestem az nem szolgált mást, mint a saját lelki kínjaimtól való megszabadulásnak a lehetőségét.
Aztán minden máshogy alakult mint ahogyan azt terveztem és amint a személyes érdekem, a kínjaim elkezdtek csökkenni, már egyre több dolog érdekelt, amire azelőtt nem volt kapacitásom.
Az első pillantás (first sight), ami mindig és mindenben meghatározó. Tényleg elakad a hang…
A Tadzs Mahal is ilyen. Delhi és Varanasi között régen meg sem álltam, de most úgy tartom, hogy igenis van értelme. A megálló pedig Agra, ahol bár nem töltök több időt, mint az épület és az itt élő barátom meglátogatása, de ma már egyiket sem hagynám ki…hát még a kettő együtt, nagyon is megéri a megállást.
Az épület megépítése, szimmetriája, az alapanyagok, a díszítés és a kert önmagában is megér egy külön fejezetet, de ez nem az én asztalom.
Csakúgy, mint az építő személye, ezzel együtt az éppen Indiában uralkodó mohamedán mogul ház beágyazódása India történelmébe is fontos és komplex történet a maga tanulságaival, de sem nem az én érdeklődésem, sem a birtokomban nincs más adat, mint azt bárhol fel lehet lelni a neten.
Egy szép szögből ugyanaz, mégis máshogy.
Ami új és fontos infó lehet, az talán csak a személyes tapasztalatom a Tadzs Mahal meglátogatásával kapcsolatban.
Bár a Tadzs építésének idejében Agra, a Tadzs városa volt a főváros, erre mára semmi nem utal Agrában, ezért kár is cirkálni az útjain.
Bár azt tartják, hogy a Delhitől számított 200 km. ellenére egy alagút vezet ide, a szintén Agrában is található Vörös Erődbe, de tényszerűen senkiről nem tudok, aki ebben az alagútban idejutott volna és ennek a magyarázata mindig az volt, hogy “lerombolták”.
Delhiből Agrába a legkényelmesebb utazás a vonat, annak is a CC osztálya, ahol a Covid óta már nem szolgálják fel a reggelit Agráig, de még így is csak 2 óra az utazás, ellentétben az autópályán eltöltött 4 órával. Persze, hiszen a saját applikációmmal mért vonat sebessége sokszor 150 km/óra, ami sebességnek a közelébe sem lehet jutni Indiában közúton.
Én, a csoportommal általában reggel 6-kor indulok Delhiből és ezért már 8-kor megérkezünk Agrába. Nem is érdemes sokat várni a Tadzs meglátogatásával, mert ha napos az idő, délután már akkora a meleg a fehér márvány épület talapzatán, hogy egy grillsütőben érzi magát az ember.
Mivel az épületet a világ turista látványosság csodái között tartják számon, a védelme és a beléptetés is ennek megfelelő.
Nemcsak felesleges, hanem tilos is bármi olyat bevinni, aminek a használatával az épület rongálódhat és tulajdonképpen annyi mindentől rongálódhat és rongálható, hogy kár megpróbálni bevinni bármit is, mert ha ez a motozásnál derül ki, akkor visszaküldenek a bejárathoz és ott kell az értékmegörzőbe tenni amit nem lehet bevinni és újraindul a sorállás.
Cigi, rágó, rúzs, power bank, folyadékok, öngyújtó és gyufa….nyilván kár is megpróbálni.
A külön fiú és lány sorokban motozás, táska átvilágítás és már bent is vagyunk.
Fontos, hogy a táska néha előbb, néha később érkezik meg a gazdájától a checkpoint végére és ezért a csoportpénzt és az útlevelet ebben tartani a látogatás alatt, lehet elég ijesztő.
A “foreign country” belépő meglehetősen drága, de tartalmaz a cipőtakarón kívül egy PET üveg ásványvizet, úgyhogy tényleg nincs másra szükség.
Fotósgép külön kamera jeggyel jöhet, de a legjobb a telefonon lévő, amihez nem kell külön jegy.
A megközelítés a legszebb a VIP kapun keresztül ingyenes golfkocsikkal, de néha nagy a tömeg és ésszerűbb egy másik bejáratot választani, ami bár nem ennyire posh, de gyorsabb a bejutás.
Érdemes választani egy guide-ot az ajánlkozók közül, mondjuk a legszimpatikusabbat. Sok helyi idegenvezetővel vezettettem már végig magunkat az épületkomplexumon és el kell mondanom, hogy ahány ember, annyi történetet hallottam hiteles történelemként. Amikor ezekre a különbségekre rákérdeztem, mindenki a saját igazát tartotta az egyetlen valósnak és ezért ezzel a visszakérdezéssel mára már fel is hagytam.
A Tadzs, de most a Jamuna folyó másik oldaláról, ahonnan ritkán fényképezik és ahová egy külön bumszlizás eljutni.
Igen, szeretjük az épületet a szerelem szimbólumaként említeni, de akkor meg miért szomorú, hiszen a szerelem nem az, viszont a halál elválaszt. De akkor miért nem a halál szimbóluma? Az épület sztorija persze szomorú, de a sztoriban résztvevő építtető sem volt éppen az a filantróp uralkodó, akinek a szeretetteljes uralkodása kapcsán érdemes lehetne az élete főművét erkölcsileg túldimenzionálni, bár az épület pazar, az építésére fordított horribilis mennyiségű pénz összeszedése már nem volt egyértelműen pozitív. Nem beszélve a családi viszályról, aminek az eredményeképpen az építtetőt a saját fia börtönözte be idős éveire, ami cella ablaka pont a Tadzs Mahal-ra nézett. Persze, nyilván ezek sem voltak könnyű évek középkori Indiában, csakúgy, mint ahogy ebben az időszakban máshol sem.
Amit én Agrában még ezen kívül szeretek és ha az időm engedi, akkor fel is keresek, az a Baby Tadzs néven elhíresült hasonló sírhely a folyóparton, ami lényegesen kisebb, kevésbé díszes, de éppen ezért ritkábban is látogatott.
Az itt élő barátom invitált először ide a Baby Tadzs-hoz, mesélte, hogy gyermekkora kedvenc helye, ahol kár minden infóért, elég, ha csak leülünk a folyóparton és átadjuk a figyelmünket a helynek. Valóban. Egy kis nyugalom és máris észrevesszük a kertben repkedő papagájokat, a fáról fára futó mókusokat, a virágokat és a kertet rendben tartó helyi emberek közösségét. Igen, ez az, amiért számomra ide, a Baby Tadzs-hoz is érdemes ellátogatni.
Egy érdekes perspektíva, ami pont azt mutatja, ami egyébként pont van. A Tadzs mellett éppen birkát legeltető és cipekedő, szúrósszemű indiai asszonyt.
A folyóparton játszó és közben velünk, az idegenekkel kapcsolatot kialakítani akaró gyerekek…a helyi vendéglátók egyszerű és minden hivalkodástól mentes jelenléte….és a felettünk repülő sasok végtelen körözése…
Nekem ez Agra.
Igaz, hogy végtelen időt lehetne itt is eltölteni a kézművesek között vásárlással, ahol a Tadzs Mahal-t ezernyi módon és formában képesek a számunkra becsomagolni, de lehet hogy elég egy hűtőmágnes és nem kell a TV. tetejére a műmárvány verzió.
Mindezért, én nem is időzök ennél többet itt, a két épület meglátogatása és a barátom házában lévő felfrissülés és ebéd után, még az érkezés napján, este újra vonatra szállunk és irány Varanasi, ami egy 14-17 órás vonatút, annak minden nehézségével és örömével együtt, át az észak indiai tájon keletre, a Gangeszig.
