Élni, leginkább hobbiból érdemes és ebben talán egyet is érthetünk.
De ha ebbe a “hobbiba”, az élvezet mellé bármilyen akarat is belekerül, a feszület beindul, a cél begyullad, a tettvágy fellángol és máris el van cseszve mindaz, amiért élni valójában érdemes lenne egyáltalán.
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képen:
Utazás Indiába és Nepálba.
2024. március 30 – április 19.
Varanasi, bár nem egy könnyű terep, számomra az egyik legizgalmasabb hely a túránk során. Itt folyamatosan karnyújtásra van, vagyis elérhető mindaz, amit otthon sikeresen kerülök el. A mocsok, a tömeg és a halál.
Ezután következik Bodh Gaya, ahol a történelmi Buddha célbaérésének utolsó lépésein ballaghatunk végig, tisztán megértve azt, hogy a saját rendszerünk hibás működése pont ugyanazokból a félreértésekből fakad mint anno….ráadásul mindenki pont ugyanígy van ezzel.
Ezt a felismerést jól esik kipihenni a következő helyszínen, Nepálban egy szafarin, ahol ennyi év után -a kép tanúsága szerint is- végre tök közelről talalkoztunk egy tigrissel.
A képeken egy Brahmin, amint a tűzszertartást végzi a Gangesz partján, majd majmok a Mahakala barlang előtt, ahol Buddha maga is végezte a megvilágosodása előtt az éppen a legjobb ötletnek tűnő gyakorlatait, majd három kép magából a kertből.
Hajnalban léptük át a határt a következő istenhátamögötti helyről készült fotón, végül a találkozás a tigrissel, aki persze félelmetesnek tűnik -mint a tigrisek általában- de én nagyonis megkedveltem.
