Először is, szeretném nyilvánvalóvá tenni azt, hogy nem adatokat kívánok közölni a cikkemmel, erre pont ott van a Wiki.
Hiszen az, aki a területre érkezik, a saját érzéseivel fog legelőször és leginkább találkozni és teljesen mindegy lesz neki, hogy ki mikor és mit épített. Erre az adatgyűjtésre majd később talán igénye lesz, de az elején ez mind nem számít.
Az országot úgy képzeld el ha már jártál Indiában, hogy méltán hívják kis Indiának.
Az egyik reggel hazafelé a hajnali napfelkelte nézegetésből az Annapurna régióban. A képen a Fishtail magaslik.
Ha Indiában nem jártál és a két országot egyben, egy utazással szeretnéd megismerni, akkor a véleményem szerint célszerűbb Indiával kezdeni és utána utazni Nepálba.
Indiából Nepál felé tartva, egyre mosolygósabb az egész.
Erre utal a két mozaikszó is, ami így írja le a két országot:
INDIA: I Never Do It Again
NEPAL: Never Ending Peace And Love
Szerinted ezt hol hallottam?
Indiában, vagy egy fiatal nepáli mosolygó szájból?
Egyszóval Nepál könnyebb, ezért is járom én a területet a velem tartókkal Indiából Nepálba és nem fordítva.
A határ, amin mi át szoktunk kelni, szó szerint a világvége.
Mivel az én érdeklődésem Indiában észak-keletre húz, leginkább a hinduizmus és a buddhizmus gyökerei miatt, ezért én Bodh Gaya-ból utazom át Nepálba.
Erre a határátkelésre két irány jöhet szóba. Az egyik, hogy visszarepülünk Delhibe és onnan átrepülünk Kathmanduba, a másik, hogy bevállaljuk azt a durván 300 km-t a határig közúton.
Ez 8 órát vesz igénybe, ami után 1-1 óra az indiai és a nepáli ügyintézés és meg is érkeztünk.
Fontos tudni, hogy a határon már nem lesz lehetőség elkészíteni az ügyintézéshez szükséges feltételeket, például fotót és jelentkezést az ügyintézésre, ezért erre érdemes már előre dolgozni.
Maga a határátkelés minden elképzelést felülmúl.
Tömeg és a mi megszokásaink szerint összevisszaság. A helyiek között ez egy nyitott határátlépés, vagyis szabadon jöhetnek és mehetnek a két ország között, de azért mégis megállítja őket a közeg és vizsgálódik.
Mivel egyszer előfordult, hogy lekéstük az office záróráját, már inkább a nyitásra érkezem, még akkor is, ha ez egy egész éjjel tartó utazást is jelent Indiában, a nepáli határátkelés és beutazás előtt.
Az az egy eset, amikor lekéstük a határállomás hivatalos nyitvatartását, nehezen felejthető. Az ázsiai barangolásaim során párszor már kiejtettem a számon, hogy soha többé nem jövök és ezt itt, akkor, határozottan emlékszem, hogy kimondtam. Persze, még az este és másnap reggel már minden oké volt, de mégsem tartozik a legjobb éjszakáim közé…talán a “pokoli” a legjobb szó arra, ahogy éreztem magam és ebben számomra leginkább a velem utazók csalódottsága volt a legrosszabb. Nem volt könnyű helyzet, de hamar felülírták a rákövetkező kalandjaink.
Szóval, szervezd magad úgy, hogy ne kelljen a határon éjszakáznod! Bőven elég ebből ott egy óra, kár ottragadni tízre.
De ahogy írtam is, a szívem csücske Nepálban nem az amúgy különleges és bámulatos hegycsúcsok, hanem az itt található kolostorok világának a sokatmondó csendje. A kedvencem, a kép közepén lévő Swayambhu Stupa alatt lévő Drukpa Kagyü kolostor, ahol rendszerint meg is szállunk 3 éjszakára…a háttérben a Ganesh Himal csúcsai.
Innen kezdve ez már Nepál, ami még jó pár kilométerig szinte ugyanolyan mint India, aztán lassan megváltozik minden.
A táj elkezd 3D-re magasulni, a hőmérséklet csökken, az arcok kerekednek, a szemek vékonyodnak, az ételek veszítenek az édeskés ízekből és a választékból, valamint egyre többször látunk művészetet akár az utcán képek és zene formájában.
A nepáli kormány honlapján olvastam tanácsként, hogy “Ha Nepálba érkezel, ne akard a Himaláját megváltoztatni, inkább hagyd, hogy a Himalája változtasson meg téged”.
…és tényleg, kár lenne fordítva.
Ha a tanácsaim szerint Indiából mész Nepálba, akkor az Indiára vonatkozó javaslataim itt már lazulhatnak, de ugyanazokat az elveket kell képviselniük.
Ha nem mész Indába, vagy legalábbis Nepál előtt nem, akkor mindaz amit Indiáról írtam, az pont ugyanúgy érvényes ide, Nepálba is.
Ez azért van, mert minden viszonylagos és India után Nepál már könnyebb, viszont India nélkül Nepál a mélyvíz.
Ezért nem akarom húzni az időd, az “Indiai utazási tanácsok” és “Az indiai utazás veszélyei” cikkeim a blog oldalamon elegek lesznek Nepálra is.
A Chitwan Nemzeti Parkban, ahol a régóta háziasított elefántok munkaeszközök és turista látványosságok egyaránt.
Nepálról a természet nézőpontjából
Igen, majdnem mindenki a Himalája miatt zarándokol ide.
Én nem, ugyanakkor tény, hogy amit itt talál az ember a hegyek tekintetében, az egyszóval lenyűgöző.
Erre épül rá Nepál turizmusa, számtalan cég kínál lehetőséget a trekkingre, a 3 napos sétától az Everest csúcstúráig.
A verseny nagy, a nyugati elvárás magas, ezért a nepáli szolgáltatók profik és pontosak. Az átlag nepáli trekking, ami igen jól hangzik otthon elmesélve és hozzáposztolva a szuper fotókat, rendszerint 1-2 éjszakai tivornyázás Kathmandu belvárosában (amit én inkább el-kerülök, mint be-), aztán egy pehelysúlyú sétálás 5-7 napig a lankákon.
Mindezt online leszerveztetve a számtalan nepáli szolgáltatóval, akik a reptéren érkezéskor felszednek és a program végén kivisznek a reptérre. Miért is ne?
Ezen kívül, kiváló lehetőségek adódnak a természet szempontjából akár bungee ugrásra, raftingra a sebes folyókon, siklóernyőzésre a Phewa tó felett, merevszárnyú sárkányrepülésre a tó körül, repülővel az Everest tövébe és akár helikopterrel az Annapurna alaptáborba. Ha az állatvilággal akarsz kapcsolatot, akkor ott van a Chitwan Nemzeti Park, ahol majdnem biztos a találkozás orrszarvúval a saját élőhelyén, akár elefánthátról is.
Ahogy India, Nepál a szélsőségek tekintetében is szórakoztató.
Hiszen ott van a tengerszint körüli terület, aztán a közepes magasságok (1.500-2.000 m), majd a magashegyi övezet. A terület ezért változó és a rajta való utazás izgalmas.
A lakosság alapvetően a völgyekbe szorult városokban zsúfolódik össze, ki gondolná, hogy Kathmandu a világ egyik legszennyezettebb fővárosa, a levegő szállópor tartalma időszakonként magasan az egészségtelen intervallumban van.
Számomra a vidék itt is vonzóbb, semmi nem fárasztóbb nekem, mint Kathmandu zsúfolt belvárosában ücsörögni egy klasszikusan angol bárban egy pohár sör mellett.
Én jobban szeretem a helyi kis kocsmákat, ahol még bambusz korsóban mérik az erjesztett árpából készült langyos alkoholt, a Thongpa-t, amiből egy adag három felöntéssel spicces-vicces, a második már bevágós-támolygós.
Erről jut eszembe, ha politizálnál, arról lebeszélnélek. Arattam már dühös beszólásokat kocsmázáskor, hiszen a 15 évig tartó polgárháború minden oldalról követelt áldozatokat.
Ha Nepálban semmi különös nem vonzó a számodra, csupán meg akarod ismerni és beutazni egy kis trekkinggel, arra elég egy helyi online szervezés a netről, vagy akár helyben egy útszéli utazási iroda, de ha mélyebben szeretnéd megismerni az összefüggéseket, vagy a buddhizmusból nem a reptérhez közeli Boudha melletti kirakat érdekel, akkor időt kell szánnod rá. Időt, ami manapság talán a legkevesebb, ezért ebben az esetben válassz magadnak olyan utitársat vagy vezetőt, akinek egyrészt számodra vonzó a stílusa, hasonló az érdeklődése, valamint nem a menüből választ magának sem.
Szóval figyelj oda, mert manapság a spiritualizmus émelyítő és hízelgő félremagyarázásával és negédes ígérgetéssel szinte bármennyit ki lehet csalni a csalódott nyugatiakból!
Mindez tényleg lehet akár hatalmas élmény, de nekem mégis más a szívem csücske.
Az Annapurna alaptáborban, ahol a magasság miatti ritka levegő és a túránkhoz képest viszonylagos hideg miatt 20 perc is soknak tűnik.
Nepál más nézőpontokból
Amivel én itt szeretek találkozni, az a tibeti buddhizmus még éppen élő és személyes átadása, az ideköltözött tibeti kolostorok, nem a turistáknak épített termeiben. Persze minden egyszerre üzlet is, de most ezt hagyjuk figyelmen kívül és foglalkozzunk csupán az ajánlattal. Azzal az ajánlattal, amit manapság a világon talán itt a legkönnyebb és legkényelmesebb megkapni, történetesen a kapcsolódást a tibeti buddhizmus gyakorló átadási vonalához.
Oké, közben a Himalája persze hogy ott van és miért ne nézegetné az ember, hiszen valóban elbűvölő.
Na ebből a két belső igényemből szeretek én leginkább táplálkozni. Felfedezni mindkettőt és észrevenni, hogy nagyon is támogatják egymást, mintha ugyanannak a témának, csupán két megközelítéséről lenne szó.
Vajon milyen lett volna a tibeti buddhizmus a Himalája nélkül?
Vagy milyen lett volna a terület, a Himalája a buddhizmus nélkül?
Na ugye, hogy ez a két dolog szervesen kapcsolódik?
Az én lelki szemeim előtt, a magas havasok lábánál lévő és működő buddhista kolostor visz mindent.
Talán ezért is vetemedtünk annak idején Ancsával arra, hogy mindenünket hátrahagyva egyszer ideköltözzünk…de rég is volt, de mások is voltunk…ugyanakkor milyen elképesztő mértékben hatott ránk és változtatta meg az életünket.
Erről itt olvashatsz:
http://nepalipar.blogspot.com/
Egy 4 fős helikopterrel, a pokharai reptérről az Annapurna alaptáborba igyekszik a csapat egy része.
A Nemzeti Parkban ritkán fordul elő, hogy ne találkoznánk egy pár órás kirándulás keretében egy szabadon bóklászó orrszarvúval. Ilyenkor előbb kerülnek elő a fényképezőgép, mint a józan ész a menekülésre vonatkozóan.
